Az elmúlt másfél hónapban többször kiborultam, főleg, mikor lent voltunk... a ház egyre szakadtabbul nézett ki, a kert minősíthetetlen, és én nem láttam azokat a változásokat, amiket elképzeltem... mert hát, lássuk be, nem értek én az építkezéshez, és hiába ment a munka ezerrel, nekem mégis olyan helybentopogósnak tűntek az utóbbi hetek. Persze ésszel értem én, hogy egy réteg, szárad, majd újabb réteg, majd megint szárad, és így tovább, de az én illúzióimban ez így pikk-pakk megtörténik, és már fent is van a tető... na, meg ahogy a királylány megálmodta... szóval, mentek a hetek, én egyre tehetetlenebbnek éreztem magam, idegesített, hogy semmit nem tudunk csinálni (max. a patakpartot, mert ott nem zavarunk egyedül senkit). Nekem a tető az abszolút vízválasztó... ha az fent van, akkor már ház leszünk látszólag, és én ezt már nagyon akartam! Na, de azt ki gondolta, hogy ezzel együtt úgy besűrűsödnek az eseméyek, hogy nem gőzzük kapkodni a fejünket!

...és mint Óbányán mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat. A helyszín, a társaság a szokásos, és mi mégis mindig (vagy talán pont ezért) ugyanolyan jól érezük magunkat. Kirándulunk, kutyázunk, jókat eszünk, beszélgetünk, olvasunk és ugyanezeket ismételgetjük mindig más sorrendben. Eközben a ház építése is szépen haladt, ha arra jártunk, benézegettünk, mi változott az adott napon. Voltak a héten olyan pillanatok, amikor annyira szakadtul nézett ki az egész, az valami hihetetlen, de a hét vége felé már magunk is meglepődtünk, hogy mennyire kezd összeállni az egész.

Most már hetek óta látni a piacon, vesszük is minden alkalommal, legalább két csomagot mindig. Készült már belőle pesto, saláta, esszük kacsazsíros kenyérhez és csak magában is. Orfűn nyáron voltunk (részletek itt), és teljesen beleszerelmesedtünk a Kemencés Udvarba. Hamar hírét vettük, hogy a medvehagyma fesztivált is itt rendezik, így nem is volt kérdés, hogy lemegyünk. És mint nyáron, így most sem csalódtunk. Igazi kirakodóvásár, jó hangulat, finom ételek, helyes programok. Sokat ugyan nem időztünk, mert eleve későn indultunk a kőművesünkkel folytatott szakmai megbeszélés miatt (hű, de komolyan hangzik, kérem szépen…), de legalább eredményes volt a dolog, három hét múlva ássuk az új rész alapját… hurrá! Amit még menetközben gyorsan elrendeztünk, az a kerítés melletti kavicságy alapanyagának a beszerzése. Bonyhád világváros, rá kell jönnöm minduntalan, hiszen ahol ott az Aranycipó és még kulé kavics is van, az nem lehet más! Szóval gazdagodtunk két köbméter kaviccsal, már csak az ágyásszegélyt várjuk, és készen lesz teljesen a kerítés! Na, mondjon valaki ennél jobb hírt! És hogy tovább fokozzuk az eredményességet, gazdagodtunk nagyon helyes kis mécsestartókkal mindegyik leendő szobába, friss kecskesajtokkal és egy nagy kosár friss medvehagymával!

Tüzeskerék gurítás
2011.március 13. vasárnap

Egyedülálló télűző-termésjosló hagyomány

A nap programja:

9.00 órától    Zenés ébresztő

10.00 Órától Játszóház kicsiknek és nagyoknak a Kultúrházban

13.00 órakor  "Tüzeskerék-túra" 7.alkalommal dr. Novotny Iván vezetésével./Indulás: Pécsvárad Kossuth tér/

Útvonal:   Pécsvárad – Lőtér – erdei műút – Réka-kunyhó – Somos-hegy – Skóciai szt. Margit kút – Óbánya – (Mecseknádasd)
Táv: 10 (15) km,   szintemelkedés: 360 m.
Találkozó:  Pécsváradon, a Kossuth téren, 14 órakor.
Túravezető: Dr. Novotny Iván.
Minden résztvevő kerámia emlékplakettet kap !
Óbányán, a Zölderdő vendéglőben teával, zsíros-kenyérrel várják a túrázókat.

Hutzel-sátorban:

délelőtt filmvetítés: Ízelítő óbánya életéből

14.00 órától Reiszné Jutta "A részeges kőműves" című előadása

15.00 órától Ördögszekér Kompánia bábjátéka

16.00 órától Német táncház gyermekeknek

17.00 órától "Mondschein" Szekszárdi Német Nemzetiségi Kórus előadása

18.00 órától Fúvós menetzene a Jéhn-kocsmától a tüzeskerék-gurítás színhelyéig

19.00 órakor gurul a kerék!

egész nap: a hutzel sátorban természetes alapanyagú élelmiszerekkel, kézműves termékekkel, valamint italokkal és friss meleg ételekkel várjuk vendégeinket!

Forrás: http://www.obanya.hu/

Tavaly ilyen volt:

Tüzeskerék gurítás

Ki ne olvasott volna könyvet, amelyben a helyszín Toszkána, vagy Provence. Tovább megyek. Ki ne olvasott volna könyvet, mely nemcsak ezeken a helyeken játszódik, de ráadásul az ott élőkről, letelepülni vágyó külföldiekről, a megpróbáltatásaikról szól. Vegyük csak az örök klasszikust, a Napsütötte Toszkánát. De az én igazi kedvencem Máté Ferenc. Hazánk fia, világutazó. A honlapját itt találjátok: Máté Ferenc Egy azonban minden ilyen könyvben közös, az otthonkeresés. De miért pont ott? Mit tud az a vidék, mit tudnak az ottani emberek? A könyveket olvasva elképzel az ember egy idilli világot, ahol az emberek boldogok, rendezgetik a kis házuk táját, kijárnak a szőlő- vagy olívaültetvényekre dolgozni, majd délután egy szieszta keretében kipihenik mindezt, este összejönnek, hangosan beszélgetnek, nevetgélnek a finomabbnál finomabb ételek mellett. Élik és élvezik az életet. Mindehhez háttérként ott vannak a hegyek, a gyönyörű táj, a napsütés. Nagyon szépen hangzik.