Az ünnep gyorsan eltelt, Annával szombaton húsvétoltunk, úgyhogy a továbbiak csendesen elmentek. Már csak azért is, mert Ákos végig dolgozott... Így aztán hétfő délután tudtunk csak lemenni a házba, viszont csak ma jöttünk haza... ÉS(!!!) végre dolgoztunk is! Úgyhogy rrrrrrrengeteg képpel készültünk!

Először is a házat tavaszi díszbe öltöztettem...

Kedves Olvasók!

Sok gondolat kavarog a fejemben... Először is, annyira elragadott minket a karácsonyi vásárra való készülődés, aztán maga a vásár, hogy már benne is voltunk az ünnepekben. A blog pedig szépen elmaradt, facebook oldalunkon is csak a vásári hangulatról számoltunk be. Na, nem mintha a ház körül bármi is történt volna, mivel december 8-a után leközelebb december 28-án tudtunk csak lejönni a házba. De azért remélem, hogy mindenkinek nyugodtan, békében teltek a karácsonyi és főleg a kényes, az előtti napok.

Ami minket illet, utolsó pillanatos készülődés, vendégjárás, névnapozások jellemezte az év utolsó napjait, illetve a felkészülés a szilveszterre, amit már Óbányán ünnepeltünk. Mivel egy hatfős társaság érkezését vártuk, így szükség volt némi előkészületre. A hálót teljesen kipakoltuk, hogy ott legyen elszállásolva a csapat egyik része. S ha már így alakult, akkor gyorsan felcsiszoltuk a hajópadlót, majd lealapoztuk és kapott egy egy réteg antik pácot. Közben pedig még haza is ugrottunk egy gyors vadászat erejéig. Mondhatnánk, hogy nem vagyunk normálisak, de mit szépítsük a dolgot, tényleg így van...

Szóval, valahogy így vártuk a vendégeket:

he-he-he-he-hetekig,

hu-hu-hu-hu hull a hó,

hi-hi-hi-hi, jaj, de jó!

Ha nem is hetekig esett, de azért Óbányán gyönyörű havas táj fogadott minket ma. Teljesen elvetemült módon, figyelmeztetés ide vagy oda, mi bizony elindultunk a Mecsek felé (na, jó, nem tagadom, azért gyorsan vettünk egy hóláncot, biztos, ami sicher...). Óbánya gyönyörű havasan, így is szerettünk bele végérvényesen, másnap már házat választottunk... ami miatt azonban ma mégis elindultunk, az az, hogy 8 napja nem voltunk a házban, jövő hétre -20 fokot is ígérnek, úgyhogy muszáj volt téliesíteni a házat. És hát fűtöttünk, fűtöttünk, fűtöttünk... mikor leértünk, akkor ugyanis ez fogadott minket:

... én pedig készülök gőzerővel az otthoni karácsonyi vásárra. Minden nap zakatol a varrógép, tervezgetünk, varrunk. Kedves barátosném hívott meg, hogy a GARHOF csináljon egy standot a helyi adventi udvarban. Így aztán az óbányai és az otthoni karácsonyi hangulat kicsit várat magára, úgy a vásár zárásáig (dec. 22-ig), de villám hangulatokat azért így is sikerült létrehozni... reméljük, adventi koszorúnk is lesz előbb-utóbb.

Aki pedig megnézne bennünket a vásárban, várjuk sok szeretettel december 15. és 22. között Pakson, az Erzsébet Nagyszálloda előtti téren. 21-én még a Szaggató zenekar is fellép.

A mai poszt így csak hangulatokat fog tartalmazni, nézzétek, szeressétek azért ezt is...

Először is egy kép egy angol vidéki stílusú konyhából. Ami igazán kedves részlet nekem, az az asztal. Itthon is lehet ilyesmit kapni, bolti ára 230.000 Ft(!!!)...

...mert a nagy rohanásban mindig otthon marad. Így aztán az elmúlt három alkalommal nem készültek képek a lenti munkáinkról, pedig hogy beharangoztam, hogy mennyit haladtunk... mert hát tényleg! Na, de most pótoljuk a hiányosságokat!

Hát, először is a konyha mondhatni elkészült! Az, hogy nincs csempe a pult fölött, vagy hogy nincs sütő, és a főzőlap sincs még a helyén, olyan apró részletek az elmúlt hónapok kaotikus állapotai után, amivel igazán nem is akarunk foglalkozni. Majd lesz egyszer. Mi már így is szeretjük.

Az álom konyháról nekem vannak ilyen alapfelvetéseim...