Kedves Olvasók!

Sok gondolat kavarog a fejemben... Először is, annyira elragadott minket a karácsonyi vásárra való készülődés, aztán maga a vásár, hogy már benne is voltunk az ünnepekben. A blog pedig szépen elmaradt, facebook oldalunkon is csak a vásári hangulatról számoltunk be. Na, nem mintha a ház körül bármi is történt volna, mivel december 8-a után leközelebb december 28-án tudtunk csak lejönni a házba. De azért remélem, hogy mindenkinek nyugodtan, békében teltek a karácsonyi és főleg a kényes, az előtti napok.

Ami minket illet, utolsó pillanatos készülődés, vendégjárás, névnapozások jellemezte az év utolsó napjait, illetve a felkészülés a szilveszterre, amit már Óbányán ünnepeltünk. Mivel egy hatfős társaság érkezését vártuk, így szükség volt némi előkészületre. A hálót teljesen kipakoltuk, hogy ott legyen elszállásolva a csapat egyik része. S ha már így alakult, akkor gyorsan felcsiszoltuk a hajópadlót, majd lealapoztuk és kapott egy egy réteg antik pácot. Közben pedig még haza is ugrottunk egy gyors vadászat erejéig. Mondhatnánk, hogy nem vagyunk normálisak, de mit szépítsük a dolgot, tényleg így van...

Szóval, valahogy így vártuk a vendégeket:

Éppen pont egy hét után jutottunk le megint a házba. Ez nem is lenne baj, meg hát lesz ez még így se, de ez volt az első alkalom ezekben a hűvös időkben, hogy ilyen hosszan fűtés nélkül maradt a ház. De jelentjük, a 60 centis falak azért megteszik a hatásukat, hiába, hogy még nincsen leszigetelve a tető. Egy hét alatt 20 fokról 13 fokra hűlt le a ház, ami még mindig jóval felette van a nappali-, nemhogy az átlagos napi közép hőmérsékletnek. Mindezek ellenére, nem hazudok, ez nem az az állapot, amibe olyan jól esik megérkezni. Az viszont nagyon jó, hogy 4 óra alatt újra elérjük a 20-21 fokot. A hálóról nem beszélek, mert ott ennyi idő alatt akár 28 fokot is képesek vagyunk csinálni, tekintve az az egyetlen ajtóval zárható szeparált helyiségünk.

De hogy honnan tudjuk mindezt? Hát, innen...

mert ezt mi már így szeretjük, így szoktuk meg. Na, de ennyire azért nem egyszerű az életünk... Már csak azért sem, mert nálunk ugye a "gyár" diktál, úgyhogy a hétvégék gyakran nem hétvégére esnek, hanem hétköznapra (emiatt vagyunk lent most is éppen, hétvégén pedig otthon leszünk), az ünnepnapok is vagy összejönnek vagy nem. Na, hát most sem volt ez másként, az első két napon munka volt, esténként pedig temetőjárás. Így aztán az első két napra kölcsönadtuk a házat. Ez volt az első alkalom, hogy úgy voltak vendégeink, hogy mi ott sem voltunk. Ez volt a vízválasztó... Lenne bátorságunk, jó szívvel tennénk-e, akarunk-e időt feccölni ebbe, illetve megérné-e?

A válasz igen és nem. Igen, jó szívvel hagytuk itt a házat, bátorságunk is van hozzá, az időnket sem sajnáljuk, biztosan meg is érné, de azt tudtuk az elejétől, hogy kiadni nem szeretnénk a házat, vagy legalábbis idegeneknek semmiképpen sem. Persze soha nem mondd, hogy soha, ki tudja, mit hoz még az élet, éppen ezért a házat magát is úgy terveztük meg, hogy akár önálló, különbejáratú apartmant is ki lehessen benne alakítani. Na, de ez nem egy mostani történet, először a házat kéne befejezni, a témától meg ne térjünk el... Szóval, átestünk a tűzkeresztségen, mi nem bántuk, reméljük, a vendégeink sem!

Szombaton pedig már szabadon mi vettük birtokba a házat, és jöttek-mentek a vendégek. Anyuék jöttek Annával és apai nagynénémék, mi pesti-paksi barátainkkal, vasárnap pedig anyai nagynénémék. Így aztán a négy nap alatt bennünket leszámítva 14-en fordultak meg a házban.

Barátainktól kaptunk egy nagyon finom és iszonyú gusztusos almáspitét GARHOF felirattal, kétnapos vendégeinktől pedig fogast az előszobába! Elhalmoznak bennünket... köszönjük mindenkinek! A következő bejegyzésben a receptet is leírom...

Na, hát ennyit a nagy fogadalomról, hogy és majd minden lent tartózkodás után írjuk a bejegyzést... egy frászt! Örülünk, ha a munkák közben néha eszünkbe jut fényképezni, nem hogy még bejegyzést írni! Szégyen, de az utóbbi időkben olyan kevés kép született a házról, hogy pl. heteket kellett várni, mire lett képünk az elkészült első szobáról, munkafázisokból pedig csak a hajópadlózást megelőző szigetelés fektetésről van képünk...

Összefoglalva: Az elmúlt másfél hónapban volt napra pontos ütemtervünk a munkafázisokra, ami megdőlt, így meszeletlen falak között nyaraltunk/nyaraltattunk. Van ajtónk, volt hivatalos költözés, a zsír új fürdőben csőtörés, ami az előszoba, az előszoba és a fürdő közti fal + a fürdő kivésésével is járt, de volt jó sok munka, nyaralás, barátok, család, pihenés, élmények, új munkák szervezése...

Még mindig arra buzdítok mindenkit, hogy csatlakozzon hozzánk a facebookon, ott naprakészek vagyunk, a blogon már kevésbé... De most talán ez is változik, ugyanis szupergyors internetünk lett a házban. Tudom, vicces... minek egy félkész házba internet? De a válasz egyszerű, nekem kell a munkámhoz. Most már minden adott ahhoz, hogy egész napokat, vagy akár többet is egyben lent tölthessünk. Reggel, este, pihenésképpen tudok tenni-venni a ház körül/a házon, egyébként pedig a munkámat is el tudom látni.Tiszta jó! Úgyhogy nagy fogadalmunk, hogy addig nem jövünk haza sosem, amíg nem készül el az aktuális blog bejegyzés. Ezt az élet milliószor fogja felülírni, de azért próbálkozunk.

De hogy a házról is írjak: a vakolás gőzerővel halad. Ez a legnehezebb pont idáig a házban... nem szeretnénk sima falakt, hanem olyant, mintha tapasztva lenne. Na, ez nem megy egyszerűen, mindenkinek más elképzelései vannak erről, így mi magunk sem tudunk dűlőre jutni. Nem baj, alakul ez, az emeleten próbameszelést csinálunk, hogy igaziból is lássuk, milyen lesz ez... szegény kőművesünk meg kikészül mellettünk szépen lassan...

Időközben megvolt a szokásos orfűi csajok bulija is, így sikerült felavatni a tűzrakót! Az pedig külön öröm, hogy a tavalyi lehetetlen állapotok miatt a tónál tartott ebéd, végre visszatért a régi székhelyére. A terasz szuperül funkcionált a 40 fokokban.

Nekünk mostanság lent a legtöbb munkát a veteményes adja. Folyamatosan van mit szüretelni (borsó, bab, uborka), szerdán pedig már a második körös telepítést csináltuk. Helycserés támadás, a saláta helyére bab, a spenót helyére borsó, a borsó helyére retek, a bab helyére pedig felesben saláta és spenót került. Babból, spenótból nem kell vásárolnunk idén, ez tuti, több  zacskó pihen mindegyikből a fagyasztóban, borsóból szükséges az utánpótlás. A répáink iszonyú finomak, az első adag uborka kint kovászolódik a teraszon, a bébi cékla savanyításra vár egy adag aprócska lilahagymával együtt. Mi kell még? Ja! A vöröshagymák! Kiszedtem őket szerdán, miután Péter-Pálkor eltiportam őket. Még nincs igazi vörös kérge, de nálunk gyorsan fogy a hagyma, nem lesz ideje megromlani.