Az elmúlt másfél hónapban többször kiborultam, főleg, mikor lent voltunk... a ház egyre szakadtabbul nézett ki, a kert minősíthetetlen, és én nem láttam azokat a változásokat, amiket elképzeltem... mert hát, lássuk be, nem értek én az építkezéshez, és hiába ment a munka ezerrel, nekem mégis olyan helybentopogósnak tűntek az utóbbi hetek. Persze ésszel értem én, hogy egy réteg, szárad, majd újabb réteg, majd megint szárad, és így tovább, de az én illúzióimban ez így pikk-pakk megtörténik, és már fent is van a tető... na, meg ahogy a királylány megálmodta... szóval, mentek a hetek, én egyre tehetetlenebbnek éreztem magam, idegesített, hogy semmit nem tudunk csinálni (max. a patakpartot, mert ott nem zavarunk egyedül senkit). Nekem a tető az abszolút vízválasztó... ha az fent van, akkor már ház leszünk látszólag, és én ezt már nagyon akartam! Na, de azt ki gondolta, hogy ezzel együtt úgy besűrűsödnek az eseméyek, hogy nem gőzzük kapkodni a fejünket!

 

A tehetetlenség érzést felváltotta a pörgés, szervezkedés, és most már néha az aggódás is, mert már néha mi magunk sem tudjuk követni, mikor, ki, mit csinál. A lényeg persze, hogy ők tudják, és pörögnek ezerrel! Két hét múlva ilyenkor állni fog a tető, a kémények, a tűzfal, oromfal, elkészülnek a bádogos munkák, most péntekre készen lesznek a párkányok, bent lesznek az ablakok. Teljesen elképesztő!

 

Párkányok:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tetőhöz szükséges faanyagok:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ja, hát a legjobbat elfelejtjük mindig! Mint minden padlás, így a miénk is egy kész kis kincsesbánya volt. Találtunk ott komplett ónémet asztallábat (pont jó lesz az ebédlőbe, miután vágatunk rá majd egy asztallapot), régi kocsikereket és még egy halom dolgot... de a legizgalmasabb mégis... tádádám...(dobpergés)... MECSEKI ÚTTÖRŐ VÁNDORTÁBOR tabló! Ha valaki felismerni véli magát, rokonát, barátját, ne habozzon, jelentkezzen!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vidám élet, sok szép színes élmény... nekünk is ezt nyújtja a hely... vannak dolgok, amik nem változnak...

 

                                                           *

 

Romokban álló kiskertem néhány kitartó darabja (szigorúan olyan szemszögből fotózva, hogy ne látszon a gaz és a kupleráj)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://garhof.blog.hu/api/trackback/id/tr193244253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása