egy nagyon hirtelen ötlettől vezérelve... mert hát, úgy terveztük, hogy majd, egyszer... aztán tessék, jön a Brico Store, és keresztülhúzza a számításainkat... mert hogy ők kivonulnak, és akkor akcióznak... na, így tervezzen az ember!

A "kivonuló" akció első napján Ákos szabadnapos volt, hát, gondoltuk, remek alkalom lenne megvenni mondjuk a tetőszigetelést... mert hát, az fontos lenne, ugye... aztán odaértünk az üzlethez, és nem tértünk magunkhoz... konkrétan be sem engedtek már minket, annyian voltak bent, hogy kint várakoztatták a népet. Így különváltunk. Ákos bevette magát az építőanyagokhoz, én meg beálltam a sorba... Ákosnál jött először az eredmény... Szigetelés? Felejtsd el! Semmi! Na, erről ennyit, de most már bemegyünk, akármi lesz! Olyan 20-30 perc várakozás után (mialatt végignéztük, ahogy gyakorlatilag elhordják az áruház teljes készletét) sikerült bejutni... és tényleg... voltak komplett sorok, ahol SEMMI nem volt. De legalább a tolóajtó szerkezetet sikerült megvásárolni 40%-kal olcsóbban. Érdekes módon, az senkinek nem kellett...

...mert a nagy rohanásban mindig otthon marad. Így aztán az elmúlt három alkalommal nem készültek képek a lenti munkáinkról, pedig hogy beharangoztam, hogy mennyit haladtunk... mert hát tényleg! Na, de most pótoljuk a hiányosságokat!

Hát, először is a konyha mondhatni elkészült! Az, hogy nincs csempe a pult fölött, vagy hogy nincs sütő, és a főzőlap sincs még a helyén, olyan apró részletek az elmúlt hónapok kaotikus állapotai után, amivel igazán nem is akarunk foglalkozni. Majd lesz egyszer. Mi már így is szeretjük.

Az álom konyháról nekem vannak ilyen alapfelvetéseim...

99,5%-ban elkészült a ház vakolása. Kétszáz négyzetméter rabichálózása és vakolása után el kellett menni Szekszárdra újabb húsz négyzetmétert venni. Majd amikor az is felkerült, kiderült, pont egy négyzetméter hiányzik!

Öröm az ürömben, hogy kőművesünk olyan népszerű lett a faluban, hogy minden szomszéd vele akar dolgoztatni. Ez annyit jelent, hogy még tavasszal is Óbányán lesz munkája, nem eresztjük...  úgyhogy napokon belül az az egy négyzetméter is be lesz vakolva.

A konyha ugyan nincs kész, de azért mégis belevágtunk... Adjon valaki egy munkamentes hetet mindkettőnknek, hogy lent be tudjuk fejezni a dolgunkat! Légyszi! Na, jó, nem álmodozom...

Lassan, lassan, de azért haladunk... a nappalira még két nap kell, aztán már csak a fürdő marad. Jól hangzik, csak közben kint is rengeteg a teendő. Haladni kell ott is, mert ott tényleg szorít az idő. A mínuszokban nem lehet majd felszámolni a kertet, felásni, trágyázni. Rendbe rakni a szerszámost, kaput, utat csinálni, hogy ne nyakig érő sárban kelljen bejárni a házba. Ezeken kívül egy hőszigetelt kutyaházat is beígértünk Bobinak, a szomszéd kutyának, aki a tavalyi télen sikeresen túlélt egy tüdőgyulladást, de még egyszer nem szeretnénk ezt végignézni.

Haladunk, haladunk... mantrázom... közben pedig vendégeink is vannak. Egyre sűrűbben. Néha már zsong a ház, és ez jó! Legalábbis én ezt szerettem volna mindig...

Talán... A meszelés majdnem készen van, hétvégén még a gerenda alatti részt kell megejteni, addigra kiszárad a glett. Méretre vágjuk a gerendát a sparhelt fölött, teljesen be fog nyúlni a a falhoz, így lesz több pakolós helyünk. A mosógépet bekötötte Ákos, úgyhogy nem kellett haza hozni az ágyneműt, törölközőket, ez igazán örömteli. A mosogató csaptelepéből még nem jön a víz, de a benne lévő már lefolyik, úgyhogy ott tudtam elmosogatni (vízet a sparhelten melegítettem hozzá). A főzőlap megjött, a tálaló teteje is készen van, mindegyiket el kell hozni a héten. Szépen lassan összeáll ez is.

Mindeközben hétvégén tovább folytatódott a szigetelés, vakolás. Ha jövő hétvégén nem is készül el véglegesre, a következőn már biztosan. Füvet is kellett nyírni (ki gondolta volna ezt egy hónapja, a szárazság kellős közepén), és ha már ott ténykedtünk a kertben, leszedtük a zöldbabot (újabb 3 levesnyi lett a mindösszesen 10-12 tőn) és elégettük az újabb adag összegyűlt szemetet.