Igazi tavasz van! Ti is érzitek? Az elmúlt három és fél napban gyakorlatilag be sem tettük a lábunkat a házba, egész nap kint dolgoztunk. Rengeteg munka van, amit el kellett végezni jó gyorsan, tekintve, hogy az eddigi mostoha időjárás miatt mindennel megcsúsztunk.Na, de most! Ákos pénteki délelőttös műszakja után egyből a "gyárból" mentünk is le. A jó idő olyan meglepetéseket hozott, mint hogy a ház hőmérséklete most már pár fokkal alatta maradt a kinti melegnek, úgyhogy nem úgy kellett indítani a lent létet, hogy téli kabát-sapka-sál-kesztyű kombóban elkezdtünk tüzelni, mint az őrültek, hanem kitártuk az összes ablakot, ajtót, és hagytuk, hogy mindent átjárjon a meleg tavaszi levegő. Így azért lényegesen egyszerűbb az élet... csak éjszakára gyújtottunk be, valamint új taktikai elemként most már nem zárjuk be éjszakára a belső zsalukat, hanem mindegyiket nyitva tartjuk, hogy már az első napsugarak is melegítsék a házat. Tartok tőle, hogy hamarosan majd megint vissza kell térjünk a zárkózáshoz a hőség miatt, ami pillanatok alatt ránk tör majd a hosszú tél után, de ez legyen a legnagyobb bajunk...

Szóval, belecsaptunk a hétvégébe, a kertezésbe... végre sikerült előkészítenem a magaságyakat és a kis veteményest, a fűszernövény- és a sziklakertet, kapáltam, gazoltam, egészen gyorsan végeztem... a vetés egy részét vasárnap sikerült is megcsinálnom, de a befejezés hétfőre maradt. A kertbe idén is került borsó, zöldbab, fejes saláta, retek, spenót, újításként megpróbálkozom a gyöngyhagymával. Az ősszel elduggatott hagymáim gyönyörűen fejlődnek, a fokhagymára különösen kíváncsi leszek...

A fűszernövénykertbe petrezselyem, lestyán, bazsalikom magot szórtam ki egyelőre, a pepperoncinoval, oreganoval és majorannával még nem kísérleteztem, majd ha még egy kicsit melegszik az idő. Dorka kutyánk teljesen új módszerrel közelíti meg idén a veteményezés kérdését... vagy hallott valamit arról, hogy kell a meleg föld a magoknak, hogy meginduljon a csírázás, ezért a keltetés módszere mellett döntött, vagy csak szimplán olyan - Anna szava járásával - csudálat a kertünk, hogy az egy napja földbe került magok, fajtától függetlenül, lobogó fülű, kifejlett beagleket teremnek... mivel azonban a kutyáink száma nem gyarapodott, így az előbbire tippelek...

Ugyan nagy tolongás nem volt a beszámolóért, de azért mindazok megelégedésére, akik várják, ill. magunknak csak készül egy rövidebb beszámoló a februári Hutzelrodról...

Az iagzság az, hogy a ház szempontjából a tél az igazi pihenés ideje. Kint nem lehet dolgozni, bent pedig nem akarunk, azt hiszem (mert hát minek is állna neki festegetni az ember bent, hogy utána 2 napig festékgőzben kelljen élnie...). Ilyenkor lelassulunk, teszünk-veszünk, minden este elmegyünk sétálni valamerre, szóval csupa olyan dolgot csinálunk, amire tavasztól őszig nem nagyon van idő, vagy legalábbis meg kell szervezni a dolgot. De amikor közeledik a Hutzelrod ideje, akkor valahogy már benne van a zabszem a fenekünkben... már füvet nyírni is jól esne, vagy bármit, csak végre jó lenne egy kis napsütés. Körülbelül ilyen szellemben indultunk el a hétvégére, és bár túl nagy meleg nem volt, azért minden jel abba az irányba mutatott, hogy most már hamarosan...

Erre volt most a legnagyobb szükségem. 18-án leköltöztem Óbányára. Elvileg már 17-én le szerettem volna, de persze a fél országot körbejáró körútat kellett szerveznem az egyik ügyfelem miatt. Vagy volt ügyfelem, vagy nem is tudom... Mert hogy tizenötödikétől hivatalosan is álláskeresővé váltam, ha valaki tud valamit, ne habozzon! Ha viszont már így alakult, gyorsan útba ejtettük az IKEA-t is... Ennek eredményeként végre van egy szekrényem, amibe majd egyszer a sütő kerül, de addig, míg kedden el nem hozzuk a tálaló alját, ez az egyetlen pakolós helyem. Ami a lent töltött egy hét alatt még változott, az az, hogy végre a konyhapult alá megvarrtam a függönyöket, így most más nagyon rendezett képet mutat a konyha, főleg, hogy egy szuper szőnyeget is kapott. Képek nem készültek, de majd legközelebb megmutatjuk ezt is.

...avagy a sparhelt.

Akkor kaptam kedvet hozzá, mikor 2003. őszén először jártunk kint Gyimesben. Igaziból az egész kint tartózkodás nagyon mély nyomot hagyott bennem, mintha egy időutazáson vettem volna részt, ugyanakkor bizonyította, hogy mennyire szépen, egyszerűen lehet élni ma is. Anna néniéknél a nyári konyhában és a házban is van sparhelt. Mivel a nap nagy részét a nyári konyhában töltik, ami egy egyszerű kis fa építmény, így ott folyamatosan megy, míg a házban csak estére gyújtják be. Olyan finom bablevest, olyan egyszerű és nagyszerű ételeket nem nagyon ettem azóta sem máshol, mint ott.

A medvehagymafesztivál már-már kötelező elem lesz nálunk, így a sziklakert újabb növényekkel való feltöltése után Orfű felé vettük az irányt. Bár még csak most készült el, de már mosz szeretem ezt a két minikertet... a virágos már most olyan szép látványt nyújt a teraszról, hogy csuda, mi lesz pár év múlva, mikor mindenhol elterjednek a növények! A fűszernövényesben pedig ha igazán megbokrosodik a rozmaring, a levendula, a kakukkfű, az oreganó, a zsálya, a vályúban pedig kikelnek a bazsalikomok, olyan illat lesz még a szép látványhoz, hogy minden a főzésre fog csábítani bennünket!