Most már hetek óta látni a piacon, vesszük is minden alkalommal, legalább két csomagot mindig. Készült már belőle pesto, saláta, esszük kacsazsíros kenyérhez és csak magában is. Orfűn nyáron voltunk (részletek itt), és teljesen beleszerelmesedtünk a Kemencés Udvarba. Hamar hírét vettük, hogy a medvehagyma fesztivált is itt rendezik, így nem is volt kérdés, hogy lemegyünk. És mint nyáron, így most sem csalódtunk. Igazi kirakodóvásár, jó hangulat, finom ételek, helyes programok. Sokat ugyan nem időztünk, mert eleve későn indultunk a kőművesünkkel folytatott szakmai megbeszélés miatt (hű, de komolyan hangzik, kérem szépen…), de legalább eredményes volt a dolog, három hét múlva ássuk az új rész alapját… hurrá! Amit még menetközben gyorsan elrendeztünk, az a kerítés melletti kavicságy alapanyagának a beszerzése. Bonyhád világváros, rá kell jönnöm minduntalan, hiszen ahol ott az Aranycipó és még kulé kavics is van, az nem lehet más! Szóval gazdagodtunk két köbméter kaviccsal, már csak az ágyásszegélyt várjuk, és készen lesz teljesen a kerítés! Na, mondjon valaki ennél jobb hírt! És hogy tovább fokozzuk az eredményességet, gazdagodtunk nagyon helyes kis mécsestartókkal mindegyik leendő szobába, friss kecskesajtokkal és egy nagy kosár friss medvehagymával!

Ahogy ígértem, haladunk helyiségről helyiségre, hol, mit képzelünk el. Nagyon nem akarom túlragozni, a hangulat szerintem magáért beszél.

(Lilla, ne kapj szívinfarktust a kemencétől!)

A tavalyi évhez hasonlóan, idén sem hagyhattuk ki, hogy eltöltsünk egy pár napot Óbányán. Terveztünk munkát is, de igazán csak olyanokat, amik sok időt nem vesznek el. Ha csak magunk lettünk volna, biztosan sokkal többet dolgozunk, de pesti kutyás barátaink is Óbányára tervezték az idei nyaralást, így összehangoltuk az időpontokat, és mivel ők nemcsak a helyi nevezetességekre voltak kíváncsiak, terveztünk rövidebb kirándulásokat is a vidéken. Igaz, hogy töredékét sem sikerült bejárni a környéknek, de most ennyire maradt idő. Majd mikor a sajátunkban fogunk aludni, és nemcsak hét nappal gazdálkodunk, hanem akár egy egész hónappal, vagy az életünkkel, akkor majd minden ezirányú tervünket megvalósítjuk. Azért jutott kirándulás így is minden napra.

... elragadnak magukkal a hétköznapok, álmodozom egy szebb világról, könnyebb életről. Összetörtem lelkileg. Megesik. Egy darabig hadakoztam, most már inkább beletörődtem. Vágyom a szebb életre, az elképzelt szebb életünkre. Nagyon mocskos világot élünk, és nem tudom, hogy akarok-e én ennek része lenni...

Múlt hétvégén már odáig jutottam, hogy az egyetlen kitörési pont az életemből ez a ház lehet. Felmondom az eddigi életemet, leköltözök. Veszek egy tehenet, egy kecskét, vajat, sajtot csinálok és saját készítésű kenyeret a saját készítésű kemencémben. Láttam magam, ahogy reggel kiengedem a tyúkokat kapirgálni, miközben összeszedem a tojásokat, utána rendbe rakom a konyhakertet, leszedem az éppen érő gyümölcsöket, majd neki állok ebédet főzni az én drága uramnak. Közben Dorka napozik a teraszon, vagy együtt járják az ellenőrző körüket a befogadott macsekunkkal.

Az álmot nem adtam fel, de bármennyire is fáj, rosszul esik, megvisel, muszáj helytállni a mostani életemben. Így maradt két nap boldogság, amit azzal töltöttünk, hogy kicsit közelebb kerüljünk az ÁLOM-hoz...

Walt Disney szerint: „Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.”