Az ünnep gyorsan eltelt, Annával szombaton húsvétoltunk, úgyhogy a továbbiak csendesen elmentek. Már csak azért is, mert Ákos végig dolgozott... Így aztán hétfő délután tudtunk csak lemenni a házba, viszont csak ma jöttünk haza... ÉS(!!!) végre dolgoztunk is! Úgyhogy rrrrrrrengeteg képpel készültünk!

Először is a házat tavaszi díszbe öltöztettem...

he-he-he-he-hetekig,

hu-hu-hu-hu hull a hó,

hi-hi-hi-hi, jaj, de jó!

Ha nem is hetekig esett, de azért Óbányán gyönyörű havas táj fogadott minket ma. Teljesen elvetemült módon, figyelmeztetés ide vagy oda, mi bizony elindultunk a Mecsek felé (na, jó, nem tagadom, azért gyorsan vettünk egy hóláncot, biztos, ami sicher...). Óbánya gyönyörű havasan, így is szerettünk bele végérvényesen, másnap már házat választottunk... ami miatt azonban ma mégis elindultunk, az az, hogy 8 napja nem voltunk a házban, jövő hétre -20 fokot is ígérnek, úgyhogy muszáj volt téliesíteni a házat. És hát fűtöttünk, fűtöttünk, fűtöttünk... mikor leértünk, akkor ugyanis ez fogadott minket:

egy nagyon hirtelen ötlettől vezérelve... mert hát, úgy terveztük, hogy majd, egyszer... aztán tessék, jön a Brico Store, és keresztülhúzza a számításainkat... mert hogy ők kivonulnak, és akkor akcióznak... na, így tervezzen az ember!

A "kivonuló" akció első napján Ákos szabadnapos volt, hát, gondoltuk, remek alkalom lenne megvenni mondjuk a tetőszigetelést... mert hát, az fontos lenne, ugye... aztán odaértünk az üzlethez, és nem tértünk magunkhoz... konkrétan be sem engedtek már minket, annyian voltak bent, hogy kint várakoztatták a népet. Így különváltunk. Ákos bevette magát az építőanyagokhoz, én meg beálltam a sorba... Ákosnál jött először az eredmény... Szigetelés? Felejtsd el! Semmi! Na, erről ennyit, de most már bemegyünk, akármi lesz! Olyan 20-30 perc várakozás után (mialatt végignéztük, ahogy gyakorlatilag elhordják az áruház teljes készletét) sikerült bejutni... és tényleg... voltak komplett sorok, ahol SEMMI nem volt. De legalább a tolóajtó szerkezetet sikerült megvásárolni 40%-kal olcsóbban. Érdekes módon, az senkinek nem kellett...

... én pedig készülök gőzerővel az otthoni karácsonyi vásárra. Minden nap zakatol a varrógép, tervezgetünk, varrunk. Kedves barátosném hívott meg, hogy a GARHOF csináljon egy standot a helyi adventi udvarban. Így aztán az óbányai és az otthoni karácsonyi hangulat kicsit várat magára, úgy a vásár zárásáig (dec. 22-ig), de villám hangulatokat azért így is sikerült létrehozni... reméljük, adventi koszorúnk is lesz előbb-utóbb.

Aki pedig megnézne bennünket a vásárban, várjuk sok szeretettel december 15. és 22. között Pakson, az Erzsébet Nagyszálloda előtti téren. 21-én még a Szaggató zenekar is fellép.

A mai poszt így csak hangulatokat fog tartalmazni, nézzétek, szeressétek azért ezt is...

Először is egy kép egy angol vidéki stílusú konyhából. Ami igazán kedves részlet nekem, az az asztal. Itthon is lehet ilyesmit kapni, bolti ára 230.000 Ft(!!!)...

mert ezt mi már így szeretjük, így szoktuk meg. Na, de ennyire azért nem egyszerű az életünk... Már csak azért sem, mert nálunk ugye a "gyár" diktál, úgyhogy a hétvégék gyakran nem hétvégére esnek, hanem hétköznapra (emiatt vagyunk lent most is éppen, hétvégén pedig otthon leszünk), az ünnepnapok is vagy összejönnek vagy nem. Na, hát most sem volt ez másként, az első két napon munka volt, esténként pedig temetőjárás. Így aztán az első két napra kölcsönadtuk a házat. Ez volt az első alkalom, hogy úgy voltak vendégeink, hogy mi ott sem voltunk. Ez volt a vízválasztó... Lenne bátorságunk, jó szívvel tennénk-e, akarunk-e időt feccölni ebbe, illetve megérné-e?

A válasz igen és nem. Igen, jó szívvel hagytuk itt a házat, bátorságunk is van hozzá, az időnket sem sajnáljuk, biztosan meg is érné, de azt tudtuk az elejétől, hogy kiadni nem szeretnénk a házat, vagy legalábbis idegeneknek semmiképpen sem. Persze soha nem mondd, hogy soha, ki tudja, mit hoz még az élet, éppen ezért a házat magát is úgy terveztük meg, hogy akár önálló, különbejáratú apartmant is ki lehessen benne alakítani. Na, de ez nem egy mostani történet, először a házat kéne befejezni, a témától meg ne térjünk el... Szóval, átestünk a tűzkeresztségen, mi nem bántuk, reméljük, a vendégeink sem!

Szombaton pedig már szabadon mi vettük birtokba a házat, és jöttek-mentek a vendégek. Anyuék jöttek Annával és apai nagynénémék, mi pesti-paksi barátainkkal, vasárnap pedig anyai nagynénémék. Így aztán a négy nap alatt bennünket leszámítva 14-en fordultak meg a házban.

Barátainktól kaptunk egy nagyon finom és iszonyú gusztusos almáspitét GARHOF felirattal, kétnapos vendégeinktől pedig fogast az előszobába! Elhalmoznak bennünket... köszönjük mindenkinek! A következő bejegyzésben a receptet is leírom...