Ugyan nagy tolongás nem volt a beszámolóért, de azért mindazok megelégedésére, akik várják, ill. magunknak csak készül egy rövidebb beszámoló a februári Hutzelrodról...

Az iagzság az, hogy a ház szempontjából a tél az igazi pihenés ideje. Kint nem lehet dolgozni, bent pedig nem akarunk, azt hiszem (mert hát minek is állna neki festegetni az ember bent, hogy utána 2 napig festékgőzben kelljen élnie...). Ilyenkor lelassulunk, teszünk-veszünk, minden este elmegyünk sétálni valamerre, szóval csupa olyan dolgot csinálunk, amire tavasztól őszig nem nagyon van idő, vagy legalábbis meg kell szervezni a dolgot. De amikor közeledik a Hutzelrod ideje, akkor valahogy már benne van a zabszem a fenekünkben... már füvet nyírni is jól esne, vagy bármit, csak végre jó lenne egy kis napsütés. Körülbelül ilyen szellemben indultunk el a hétvégére, és bár túl nagy meleg nem volt, azért minden jel abba az irányba mutatott, hogy most már hamarosan...

Kedves Olvasók!

Sok gondolat kavarog a fejemben... Először is, annyira elragadott minket a karácsonyi vásárra való készülődés, aztán maga a vásár, hogy már benne is voltunk az ünnepekben. A blog pedig szépen elmaradt, facebook oldalunkon is csak a vásári hangulatról számoltunk be. Na, nem mintha a ház körül bármi is történt volna, mivel december 8-a után leközelebb december 28-án tudtunk csak lejönni a házba. De azért remélem, hogy mindenkinek nyugodtan, békében teltek a karácsonyi és főleg a kényes, az előtti napok.

Ami minket illet, utolsó pillanatos készülődés, vendégjárás, névnapozások jellemezte az év utolsó napjait, illetve a felkészülés a szilveszterre, amit már Óbányán ünnepeltünk. Mivel egy hatfős társaság érkezését vártuk, így szükség volt némi előkészületre. A hálót teljesen kipakoltuk, hogy ott legyen elszállásolva a csapat egyik része. S ha már így alakult, akkor gyorsan felcsiszoltuk a hajópadlót, majd lealapoztuk és kapott egy egy réteg antik pácot. Közben pedig még haza is ugrottunk egy gyors vadászat erejéig. Mondhatnánk, hogy nem vagyunk normálisak, de mit szépítsük a dolgot, tényleg így van...

Szóval, valahogy így vártuk a vendégeket:

he-he-he-he-hetekig,

hu-hu-hu-hu hull a hó,

hi-hi-hi-hi, jaj, de jó!

Ha nem is hetekig esett, de azért Óbányán gyönyörű havas táj fogadott minket ma. Teljesen elvetemült módon, figyelmeztetés ide vagy oda, mi bizony elindultunk a Mecsek felé (na, jó, nem tagadom, azért gyorsan vettünk egy hóláncot, biztos, ami sicher...). Óbánya gyönyörű havasan, így is szerettünk bele végérvényesen, másnap már házat választottunk... ami miatt azonban ma mégis elindultunk, az az, hogy 8 napja nem voltunk a házban, jövő hétre -20 fokot is ígérnek, úgyhogy muszáj volt téliesíteni a házat. És hát fűtöttünk, fűtöttünk, fűtöttünk... mikor leértünk, akkor ugyanis ez fogadott minket:

... én pedig készülök gőzerővel az otthoni karácsonyi vásárra. Minden nap zakatol a varrógép, tervezgetünk, varrunk. Kedves barátosném hívott meg, hogy a GARHOF csináljon egy standot a helyi adventi udvarban. Így aztán az óbányai és az otthoni karácsonyi hangulat kicsit várat magára, úgy a vásár zárásáig (dec. 22-ig), de villám hangulatokat azért így is sikerült létrehozni... reméljük, adventi koszorúnk is lesz előbb-utóbb.

Aki pedig megnézne bennünket a vásárban, várjuk sok szeretettel december 15. és 22. között Pakson, az Erzsébet Nagyszálloda előtti téren. 21-én még a Szaggató zenekar is fellép.

A mai poszt így csak hangulatokat fog tartalmazni, nézzétek, szeressétek azért ezt is...

Először is egy kép egy angol vidéki stílusú konyhából. Ami igazán kedves részlet nekem, az az asztal. Itthon is lehet ilyesmit kapni, bolti ára 230.000 Ft(!!!)...

Erre volt most a legnagyobb szükségem. 18-án leköltöztem Óbányára. Elvileg már 17-én le szerettem volna, de persze a fél országot körbejáró körútat kellett szerveznem az egyik ügyfelem miatt. Vagy volt ügyfelem, vagy nem is tudom... Mert hogy tizenötödikétől hivatalosan is álláskeresővé váltam, ha valaki tud valamit, ne habozzon! Ha viszont már így alakult, gyorsan útba ejtettük az IKEA-t is... Ennek eredményeként végre van egy szekrényem, amibe majd egyszer a sütő kerül, de addig, míg kedden el nem hozzuk a tálaló alját, ez az egyetlen pakolós helyem. Ami a lent töltött egy hét alatt még változott, az az, hogy végre a konyhapult alá megvarrtam a függönyöket, így most más nagyon rendezett képet mutat a konyha, főleg, hogy egy szuper szőnyeget is kapott. Képek nem készültek, de majd legközelebb megmutatjuk ezt is.