Ugyan nagy tolongás nem volt a beszámolóért, de azért mindazok megelégedésére, akik várják, ill. magunknak csak készül egy rövidebb beszámoló a februári Hutzelrodról...

Az iagzság az, hogy a ház szempontjából a tél az igazi pihenés ideje. Kint nem lehet dolgozni, bent pedig nem akarunk, azt hiszem (mert hát minek is állna neki festegetni az ember bent, hogy utána 2 napig festékgőzben kelljen élnie...). Ilyenkor lelassulunk, teszünk-veszünk, minden este elmegyünk sétálni valamerre, szóval csupa olyan dolgot csinálunk, amire tavasztól őszig nem nagyon van idő, vagy legalábbis meg kell szervezni a dolgot. De amikor közeledik a Hutzelrod ideje, akkor valahogy már benne van a zabszem a fenekünkben... már füvet nyírni is jól esne, vagy bármit, csak végre jó lenne egy kis napsütés. Körülbelül ilyen szellemben indultunk el a hétvégére, és bár túl nagy meleg nem volt, azért minden jel abba az irányba mutatott, hogy most már hamarosan...

Hogy lett ebből 4 hét múlva ez?!

De talán nagyobb kérdés, hogy még meddig marad ilyen?

Az elmúlt évek során minden évben volt vendégünk a Hutzelrod alkalmával, idénre a családot vártuk, Annát akartuk egy kicsit elvarázsolni. Délután kimentünk a játszóházba, ahol 2 órát sikerült is eltöltenünk a hideg ellenére, mert hát sok izgalmas népi játék volt, amit még mi is nagy örömmel próbálgattunk.Egy gyors melegedés után aztán a kirakodó felé vettük az irányt, ahol idén is szép számmal összegyűltek az emberek.

A sípályán már készülődtek a falu férfiai, mi pedig lentről néztük, hogy mi lesz ebből...

Aztán ahogy besötétedett, szálltak a tües koszorúk...

fellobbant a láng...

elkészült a keréknek a pálya...

aztán pedig gurult a kerék... először úgy tűnt, idén nekünk kedvez majd a szerencse, ami a jó termést illeti...

de aztán fordult a kocka... ööö, a kerék!

Idén első alkalommal tűzijáték zárta a rendezvényt. Nem is akármilyen! Eltartott jó 10 percig. Szegény Anna annyira nem értékelte, részben a fáradtsága, részben pedig a hangzavar miatt, mert azért itt a hegyek között egy durranásból könnyen lesz 4-5 a hegyekről visszaverődő hangok miatt. Úgyhogy haza ballagtunk, gyors vacsora, aztán idultak (volna) haza, Ákos pedig dolgozni... Murphy viszont mindig akkor csap le, mikor nem kéne... Mikor tesómék indultak volna, kiderült, hogy lemerült az aksija, úgyhogy a sok próbálkozás után végül anyuékkal mentek haza, másnap hajnalban, munka után pedig Ákossal jött vissza egy új akkumlátorral, hogy az autó is haza kerüljön.

Kaland a köbön...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.