Igazi tavasz van! Ti is érzitek? Az elmúlt három és fél napban gyakorlatilag be sem tettük a lábunkat a házba, egész nap kint dolgoztunk. Rengeteg munka van, amit el kellett végezni jó gyorsan, tekintve, hogy az eddigi mostoha időjárás miatt mindennel megcsúsztunk.Na, de most! Ákos pénteki délelőttös műszakja után egyből a "gyárból" mentünk is le. A jó idő olyan meglepetéseket hozott, mint hogy a ház hőmérséklete most már pár fokkal alatta maradt a kinti melegnek, úgyhogy nem úgy kellett indítani a lent létet, hogy téli kabát-sapka-sál-kesztyű kombóban elkezdtünk tüzelni, mint az őrültek, hanem kitártuk az összes ablakot, ajtót, és hagytuk, hogy mindent átjárjon a meleg tavaszi levegő. Így azért lényegesen egyszerűbb az élet... csak éjszakára gyújtottunk be, valamint új taktikai elemként most már nem zárjuk be éjszakára a belső zsalukat, hanem mindegyiket nyitva tartjuk, hogy már az első napsugarak is melegítsék a házat. Tartok tőle, hogy hamarosan majd megint vissza kell térjünk a zárkózáshoz a hőség miatt, ami pillanatok alatt ránk tör majd a hosszú tél után, de ez legyen a legnagyobb bajunk...

Szóval, belecsaptunk a hétvégébe, a kertezésbe... végre sikerült előkészítenem a magaságyakat és a kis veteményest, a fűszernövény- és a sziklakertet, kapáltam, gazoltam, egészen gyorsan végeztem... a vetés egy részét vasárnap sikerült is megcsinálnom, de a befejezés hétfőre maradt. A kertbe idén is került borsó, zöldbab, fejes saláta, retek, spenót, újításként megpróbálkozom a gyöngyhagymával. Az ősszel elduggatott hagymáim gyönyörűen fejlődnek, a fokhagymára különösen kíváncsi leszek...

A fűszernövénykertbe petrezselyem, lestyán, bazsalikom magot szórtam ki egyelőre, a pepperoncinoval, oreganoval és majorannával még nem kísérleteztem, majd ha még egy kicsit melegszik az idő. Dorka kutyánk teljesen új módszerrel közelíti meg idén a veteményezés kérdését... vagy hallott valamit arról, hogy kell a meleg föld a magoknak, hogy meginduljon a csírázás, ezért a keltetés módszere mellett döntött, vagy csak szimplán olyan - Anna szava járásával - csudálat a kertünk, hogy az egy napja földbe került magok, fajtától függetlenül, lobogó fülű, kifejlett beagleket teremnek... mivel azonban a kutyáink száma nem gyarapodott, így az előbbire tippelek...

Ákos eközben a patak partján rendezkedett, sikeresen kiszedte a hatalmas  diófa még bent maradt törzsét (jót tett ez a két év neki, sokat korhadt), épített egy szuper kis padot...

...részben kitakarította a patak túloldalát a tél folyamán letört ágaktól, gallyaktól, kidőlt fáktól, így újabb adag aprófával gyarapodtunk, a munkának pedig folytatása következik, mert van még jócskán. De legalább a medvehagymáim is fellélegezhettek...

Az indákból, rissz-rossz fákból elkészült az idei első tábortűz...

...és ott a tűzrakó mellett látható nagy kupac vályogtégla (amit a majdani kemencéhez raktunk félre) is végre elhordásra került. Ez két okból is fontos volt: egyrészt rendkívül zavaró látványt nyújtott az udvar egyetlen igazán jól kinéző pontján, másrészt viszont a tél igen megviselte a téglák egy részét és elkezdtek szétesni, úgyhogy muszáj volt védelembe helyezni őket.

Mindeközben vasárnap persze nem maradhatott el a szokásos kis túránk a medvehagyma fesztiválra (ahol egy kép sem készült... olé), és ha már ott voltunk, elmentünk a Malom Múzeumba is. Elég népes kis csapat voltunk, jött Anna tesómmal és a sógornőjével, anyuék, mi meg a két kutyával... szedtünk medvehagymát is természetesen, egy része már a mélyhűtőben, készült 2,5 liter pesto, ma pedig leves és saláta lesz belőle az ebéd...

Én pedig időközben elkészültem az ágytakaróval... az elmúlt hónapok során többször ugrottam neki, készültek négyzetek különböző kötésmintával, hogy majd abból állítom össze a takarót, de ahogy elkészültek és elkezdtem összedolgozni őket, kiderült, hogy a kötésmintáknak megfelelően mindegyik máshogy viselkedik, máshogy nyúlik, így aztán visszabontottam az összeset és elkezdtem elölről, de most már egy végtelenített fonalként egybe kötöttem az összeset és egy mintával. aztán ahogy készült, egyre inkább úgy éreztem, hogy talán sok lenne a nagyágyra a színvilága, úgyhogy maradtam a gyerekágy méretnél, ami 134 cm hosszú, úgyhogy a végefelé a kötésnél már úgy kötöttem, hogy egyben azzal is takaróztam... most pedig, hogy elkészült, úgy döntöttem, tovább csinosítom, és csipkét horgolok rá... ez azért jó, mert horgolni viszont még életemben nem horgoltam... szóval nagyon kitartó és nagyon elvetemült vagyok a témában... addig is íme a takaró, az ihlet adó Mályva Mancival...

További képek itt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.