Igazi tavasz van! Ti is érzitek? Az elmúlt három és fél napban gyakorlatilag be sem tettük a lábunkat a házba, egész nap kint dolgoztunk. Rengeteg munka van, amit el kellett végezni jó gyorsan, tekintve, hogy az eddigi mostoha időjárás miatt mindennel megcsúsztunk.Na, de most! Ákos pénteki délelőttös műszakja után egyből a "gyárból" mentünk is le. A jó idő olyan meglepetéseket hozott, mint hogy a ház hőmérséklete most már pár fokkal alatta maradt a kinti melegnek, úgyhogy nem úgy kellett indítani a lent létet, hogy téli kabát-sapka-sál-kesztyű kombóban elkezdtünk tüzelni, mint az őrültek, hanem kitártuk az összes ablakot, ajtót, és hagytuk, hogy mindent átjárjon a meleg tavaszi levegő. Így azért lényegesen egyszerűbb az élet... csak éjszakára gyújtottunk be, valamint új taktikai elemként most már nem zárjuk be éjszakára a belső zsalukat, hanem mindegyiket nyitva tartjuk, hogy már az első napsugarak is melegítsék a házat. Tartok tőle, hogy hamarosan majd megint vissza kell térjünk a zárkózáshoz a hőség miatt, ami pillanatok alatt ránk tör majd a hosszú tél után, de ez legyen a legnagyobb bajunk...

Szóval, belecsaptunk a hétvégébe, a kertezésbe... végre sikerült előkészítenem a magaságyakat és a kis veteményest, a fűszernövény- és a sziklakertet, kapáltam, gazoltam, egészen gyorsan végeztem... a vetés egy részét vasárnap sikerült is megcsinálnom, de a befejezés hétfőre maradt. A kertbe idén is került borsó, zöldbab, fejes saláta, retek, spenót, újításként megpróbálkozom a gyöngyhagymával. Az ősszel elduggatott hagymáim gyönyörűen fejlődnek, a fokhagymára különösen kíváncsi leszek...

A fűszernövénykertbe petrezselyem, lestyán, bazsalikom magot szórtam ki egyelőre, a pepperoncinoval, oreganoval és majorannával még nem kísérleteztem, majd ha még egy kicsit melegszik az idő. Dorka kutyánk teljesen új módszerrel közelíti meg idén a veteményezés kérdését... vagy hallott valamit arról, hogy kell a meleg föld a magoknak, hogy meginduljon a csírázás, ezért a keltetés módszere mellett döntött, vagy csak szimplán olyan - Anna szava járásával - csudálat a kertünk, hogy az egy napja földbe került magok, fajtától függetlenül, lobogó fülű, kifejlett beagleket teremnek... mivel azonban a kutyáink száma nem gyarapodott, így az előbbire tippelek...

Hát, szépen lassan eljutottunk idáig is. Holnap délután, ha minden jól megy, akkor az apróbb vakolási korrekciók után, megkezdődik a padlástéglák lerakása. Nekem ez már annyira a végének tűnik... és közben annyira nem tartunk még ott... ha kimondom, valósággá válik? Egy hónap múlva szeretném, ha lakni tudnánk a házat! Ennek eléréséhez nagyon komoly listát állítottunk össze, kivel, mit kell még elrendezni, mit kell beszerezni, mit honnan, és még sorolhatnám... Rengeteg a munka, a takarításra konkrétan bulit kell rendezzünk, mert annyi a tisztítandó ablak, hogy ha minden ablakra egy ember jut, az akkor is 4 szárny/per ember, aminek két oldala van, minden szárnyban 3 üveg, az mindösszesen 96 sarok/ember!!! Na, ki jön takarítani?

De addig is: ma a vízvezeték szerelő mindent készre vágott, úgyhogy szabad az út a gipszkartonos előtt. Asztalosunk beszerelte a hálószoba ajtót, a terasz vakolható részei (nem minden vakolható, mert ahová majd szigetelés kerül, ott nem vakolhatnak a kőművesek) készen vannak.

Egy halom apróság is történt: délelőtt mini kirándulást tettünk az erdőben az asztalosunk családjával és a kiskutyákkal, megint csak isteni ebédet kaptunk a Trib jóvoltából (hozzá saját készítésű palackozott bort is kaptunk!), apu sokat dolgozott a patakon, sőt, még füvet is nyírt, így a veteményes újabb réteg fűnyesedéket kapott kiszáradás ellen.

Mit mondjak? Haladunk, haladunk! Gondoljatok ránk sokat, szurkoljatok!

Lassan jön a tavasz, beindulnak a kerti munkák. Bár Óbányán 2 hetes késében vannak a növények mindig, azért muszáj szépen lassan elkezdeni az előkészületeket. Azért vannak apró, de igen kedves kötelességeink Óbányán kívül is. Pici, másfél éves unokahúgom a szülők szombati elfoglaltsága miatt gyakran vendégeskedik nálunk az utóbbi időben (igaziból a mamánál, de mi nem maradhatunk a buliból!). Úgyhogy, nincs mese, össze kell kötni a kellemeset a hasznossal. Így aztán Anna kapott egy nyuszimotort, amivel szabadon gyakorlatozhatott a falusi utcákon.

Immár sokadszor. Addig is, míg nem tudunk bent haladni a munkáinkkal, muszáj valami mással foglalkozni. Mostanában vissza kell fogjuk magunkat anyagilag, túl sok a plusz költség, nem nagyon marad a hó végére miből kiszorítani a házra valót. Szerencsére most holt szezon van esküvők, ünnepek, családi események terén (csak a karácsonyt éljük még túl…), viszont a folyamatosan növekvő üzemanyagárak még így is visszavetnek majd bennünket az elkövetkezendő hónapokban. Jókor jön a tél… kevesebbet tudunk lemenni, hiszen fűtésünk még nincsen, időzni nem tudunk, ha bejönnek a fagyok, a kertben sem nagyon lehet csinálni semmit.

2010. július 30. Lilla barátném bejelentkezett a statikussal feltérképezendő a házat. Az igazság az, hogy mi nagyon szeretjük a kicsikét, de mikor ilyen emberek jönnek hozzánk, akiknek ez a szakmájuk, és a velejéig belelátnak szegény kis párába, mindig rá kell jönnöm, hogy nekünk is minden bizonnyal csak a hozzá kapcsolódó emlékeink miatt olyan szép. Szóval, mindenféle műszerekkel felszerelve, reflektorokkal megvilágítva, hozzáértők fejcsóválgatásai közepette az emberbe kicsit beköltözik a para. De ezt oldandó barátokat is hívtunk az estére. Az apropó pedig az volt, hogy három (csak kettő vett részt a "bulin", Laci csomagban kapta meg a vacsit és a tortát) születésnaposunk is volt, így intéztem egy tortát, bevágtuk a tárcsát, és nagyon jól elszórakoztattuk magunkat, míg a többiek a házat mérték fel. Sajnos a vacsora meghozta az esőt, nem is akármilyent! Volt futás, és a leendő nappaliban tortaevés kézzel, mert még a tányérokat sem tudtuk elmosni, és bemenekíteni. Egyébként mostanában akárhányszor lejutunk, mindig esik. De nemcsak olyan kis szemerkélős esőről beszélünk, hanem olyan igaziról. Nekem olyan érzésen van tőle mindig, mintha Gyimesben lennénk. Ott nyáron menetrend szerint délután 3-4 körül megérkezik az eső, úgyhogy alapkövetelmény az esőkabát és a gumicsizma. Így van ez Óbányán is mostanában.