Szóval, az van, hogy ismételten nagyon elmaradtam a beszámolókkal. Pedig hát nem hagyjuk magára a házat, hetente legalább egyszer lent vagyunk, sőt én a múlt heti kánikulát is egy az egyben lent töltöttem a 22 fokos falak között. Na, nem mintha az a hét nagyon eredményes lett volna munka szempontjából, de hát néha ilyen is van... ami viszont az utóbbi hetek munkálatait jelentősen befolyásolta, az az, hogy tesómék úgy döntöttek, az idei ördögszekeres "csapatépítő" tábort nálunk rendezik meg.

Azok, akiknek ez most kínai, csak röviden a tények: gyerekkorunk, majd ifjúságunk éveit nagyban meghatározta, hogy néptáncosnak adtak minket a szülők. Nyomot hagyott mindkettőnkben, nekem életre szóló barátságokat, de sok tüskét is, míg öcsémnél az előbbi mellett hivatást is. A Honvéd Táncszínházas munkája mellett pedig többek között egy saját táncegyüttest vezet Dunaföldváron. Na, ez a Dunaföldvári Ördögszekér Táncegyesület, ami idén immár a 10 éves fennállását ünnepli, már a főiskolát, egyetemet tapossák az első táborban résztvevő gyerekek, sőt az akkori felnőtt csoport tagjainak a gyerekei állnak fent a színpadon.

A mostani hétvégére, az első számítások alapján, olyan 40 embert vártunk a házba. Ez így olvasva sokkoló? képzelhetitek, milyen lehet éles egyenesben megélni... sok szervezés (ebéd, táncház, stb.), pakolás (bútorok átrendezése, de közben székek rendbe tétele is, mert valahová ülni is kell), udvar rendbe tétele (kezdve a sitt hordástól, a patakpart építésen át a végső fűnyírásig, kb. 2 hét alatt el is értük a kívánt állapotot).

Mindez képekben:

Elmaradtam a bejegyzéssel. Nem tudom megmondani, hogy miért... nem volt több dolgom, mint az utóbbi időben lenni szokott, talán csak annyi, hogy Anna öccsének bármelyik pillanatban történő érkezése miatt, kicsit többet időzik nálunk (bár a délutáni alvások alatt akár pótolhattam is volna az elmaradást), de azt hiszem az ok nagyon prózai, egyszerűen nem volt kedvem hozzá... talán az idő teszi...

Szóval, Pünkösd... 3 nap egyben... nálunk ez gyakorlatilag egyet jelent a lent léttel és majdnem mindig vendégséggel is. Jó szokásunkat megtartva most is barátokat vártunk. Vikiék nagy túrázók, tavaly mégsem jutottak el hozzánk, két éve pedig még csak az udvarban az istálló tövében tudtuk őket "vendégül látni". Szóval, most nagyon időben leegyeztettük, hogy jönnek, és slussz! Csak valahogy az maradt ki, hogy otthon ezen a szombaton lesz a szezonnyitó halászléfőző verseny a Korzón. Na, nem mintha ilyen rendezvényeken szokásom lenne versengeni, ráadásul a halászléfőzés az mindig is férfi munka volt nálunk, mi csajok csak a házi tészta elkészítéséért vagyunk felelősek, de a LaDIK KE titkáraként felmerülnek ilyen feladatok is. Na, mindezt annyira sikerült eltájolnia a teljes vezetőségnek, hogy csütörtökön még teljes nyugalomban készültem a szombati bableves főzésére. Ki gondolta akkor még, hogy én pont akkor Pakson fogok halászlét enni, a Dunán evezni, majd motorcsónakozni?! Így aztán pénteken lementünk a házba, pakolásztunk, én megcsináltam a halászléhez és a bableveshez is a tésztát, majd este iszkiri haza, míg Ákos lent várta ebéddel a vendégeket... Miután én a leérkezéssel elég rendesen beleszaladtam a délutánba, így a lenti kis csapat is kipihente már magát az ebéd után, úgyhogy elindulhattunk egy bemelegítő sétára a másnapi túra előtt.

Felmentünk a kilátóba, majd találomra le a hegyről a másik oldalon, ki az óbányai bevezető útra, majd vissza a faluba... voltak nagy ereszkedések, patakon átugrálások, de alíg egy óra alatt meg is fordultunk...

Kedves Olvasók!

Sok gondolat kavarog a fejemben... Először is, annyira elragadott minket a karácsonyi vásárra való készülődés, aztán maga a vásár, hogy már benne is voltunk az ünnepekben. A blog pedig szépen elmaradt, facebook oldalunkon is csak a vásári hangulatról számoltunk be. Na, nem mintha a ház körül bármi is történt volna, mivel december 8-a után leközelebb december 28-án tudtunk csak lejönni a házba. De azért remélem, hogy mindenkinek nyugodtan, békében teltek a karácsonyi és főleg a kényes, az előtti napok.

Ami minket illet, utolsó pillanatos készülődés, vendégjárás, névnapozások jellemezte az év utolsó napjait, illetve a felkészülés a szilveszterre, amit már Óbányán ünnepeltünk. Mivel egy hatfős társaság érkezését vártuk, így szükség volt némi előkészületre. A hálót teljesen kipakoltuk, hogy ott legyen elszállásolva a csapat egyik része. S ha már így alakult, akkor gyorsan felcsiszoltuk a hajópadlót, majd lealapoztuk és kapott egy egy réteg antik pácot. Közben pedig még haza is ugrottunk egy gyors vadászat erejéig. Mondhatnánk, hogy nem vagyunk normálisak, de mit szépítsük a dolgot, tényleg így van...

Szóval, valahogy így vártuk a vendégeket:

Éppen pont egy hét után jutottunk le megint a házba. Ez nem is lenne baj, meg hát lesz ez még így se, de ez volt az első alkalom ezekben a hűvös időkben, hogy ilyen hosszan fűtés nélkül maradt a ház. De jelentjük, a 60 centis falak azért megteszik a hatásukat, hiába, hogy még nincsen leszigetelve a tető. Egy hét alatt 20 fokról 13 fokra hűlt le a ház, ami még mindig jóval felette van a nappali-, nemhogy az átlagos napi közép hőmérsékletnek. Mindezek ellenére, nem hazudok, ez nem az az állapot, amibe olyan jól esik megérkezni. Az viszont nagyon jó, hogy 4 óra alatt újra elérjük a 20-21 fokot. A hálóról nem beszélek, mert ott ennyi idő alatt akár 28 fokot is képesek vagyunk csinálni, tekintve az az egyetlen ajtóval zárható szeparált helyiségünk.

De hogy honnan tudjuk mindezt? Hát, innen...

Erre volt most a legnagyobb szükségem. 18-án leköltöztem Óbányára. Elvileg már 17-én le szerettem volna, de persze a fél országot körbejáró körútat kellett szerveznem az egyik ügyfelem miatt. Vagy volt ügyfelem, vagy nem is tudom... Mert hogy tizenötödikétől hivatalosan is álláskeresővé váltam, ha valaki tud valamit, ne habozzon! Ha viszont már így alakult, gyorsan útba ejtettük az IKEA-t is... Ennek eredményeként végre van egy szekrényem, amibe majd egyszer a sütő kerül, de addig, míg kedden el nem hozzuk a tálaló alját, ez az egyetlen pakolós helyem. Ami a lent töltött egy hét alatt még változott, az az, hogy végre a konyhapult alá megvarrtam a függönyöket, így most más nagyon rendezett képet mutat a konyha, főleg, hogy egy szuper szőnyeget is kapott. Képek nem készültek, de majd legközelebb megmutatjuk ezt is.