2012.10.01. 08:00
Nagyanyáink nyomdokain
...avagy a sparhelt.
Akkor kaptam kedvet hozzá, mikor 2003. őszén először jártunk kint Gyimesben. Igaziból az egész kint tartózkodás nagyon mély nyomot hagyott bennem, mintha egy időutazáson vettem volna részt, ugyanakkor bizonyította, hogy mennyire szépen, egyszerűen lehet élni ma is. Anna néniéknél a nyári konyhában és a házban is van sparhelt. Mivel a nap nagy részét a nyári konyhában töltik, ami egy egyszerű kis fa építmény, így ott folyamatosan megy, míg a házban csak estére gyújtják be. Olyan finom bablevest, olyan egyszerű és nagyszerű ételeket nem nagyon ettem azóta sem máshol, mint ott.
A ház tervezésekor tudtuk, hogy nem fogunk gázt bevezetni, itthon sem szeretjük, főzésre sosem használtuk. Azt viszont tudtuk, hogy az állandó temperáláson túl muszáj lesz bevetnünk valamit, ami majd gondoskodik arról, hogy gyorsan legyen meleg a házban. Ezért aztán abban maradtunk, hogy a klasszikus fatűzelésű kályhákat választjuk. A konyhában és a hálóban gyorsan felfűthető formában, így praktikusan valami öntöttvas kályhában gondolkoztunk, azonban a nappliban valami masszívabb, tartósan meleget adó szerkezetre gondoltunk. Az elv az, hogy a fekvőhelyen és a legfontosabb közösségi térben gyorsan meleg legyen, majd mikor azokban leég a tűz (nyilván reggelre), addigra a ház közepén átvegye a szerepet az épített kandalló/kemence/cserépkályha (ez még nem eldöntött). Ezeknek megfelelően lett is egy szimpla és egy dupla kémény a házban.
A sparhelt ötlete nem is jött, az volt. Valahogy tudtuk, hogy az lesz a házban. Mert hát minden rendes parasztházba kell egy sparhelt. Sokáig keresgéltünk a régiek között, de a kályha azért nagy felelősség. Az ember nem akar idejekorán füstmérgezésben elhalálozni. Újakban viszont a Salgóktól nem voltunk elájulva. Aztán egyszercsak megláttuk az egyik építőipari szakáruház aktuális akciói között. Három üzletet körbeérdeklődve nem is volt egyikben sem, míg végül valahol Budaörs mellett sikerült egy kiállítási példányt beszerezni. Az akció mellé kaptunk még valami kedvezményt, mert hogy kiállítási darabot hoztunk el. Aztán a sparhelt több mint egy évet állt itthon a garázsban. Várta a szebb jövőjét, ami most jött el. Először csak óvatosan kerülgettük, míg végül rászántuk magunkat... Az első begyújtást követően egy órán keresztül nyitott ajtók és ablakok mellett ültünk, mert az egész sparhelt füstölt. Nem a nyílásokon, hanem konkrétan mindenhol. Sejtettük, hogy ez nem az, aminek látszik, lévén megnéztük a kéményt is, ami szépen füstölt, de azért nem mertünk becsukni az ajtót. Mikor az összes rákent olaj, meg ki tudja mi, elpárolgott, kiégett, úgy egy óra múlva, teljesen jól funkcionált, mint kályha. A házban lévő 17 fokból egy óra alatt 24-et csinált. Már-már ott tartottunk, hogy megint ajtót kell nyitni, de most a meleg miatt. Azért próbaképpen egy gyors rántottát odaraktam, ami kb. 3 perc alatt készült el.
A következő főzési próbálkozásom tegnap vált esedékessé. Nem értem be kevesebbel, komplett ebéd készült. Póréhagymából krémleves készült (természetesen a kertből) sajttal és pirított kenyérkockával, a második pedig Ákosék féle sajtos makaróni volt (bár ez inkább rakott tészta, meg igaziból sosem láttam, hogy makaróniból készült volna, mindig penne, vagy szarvacska az alap, de pont így jó, nem változtatnék rajta semmit). Nem mertem hússal próbálkozni, az azért drágább mulatság, ha a kukában landolna az egész... de jelentem, nagyon is jól sikerült! Sőt, ha egészen őszinte akarok lenni, akkor a makaróni még sosem sikerült ilyen jól! Még a tetején sem száradt ki a tészta, egyszerűen máshogy sül az étel a sparhelt sütőjében, mint a normál tűzhelyekben.
Az előkészületek (közben megy a mosgép! végre beüzemelésre került ez is):
A leves már "takarékon", csak a melegentartás miatt...
A mennyiség miatt nem fértem bele, az egyébként alulméretezett zománcos tepsimbe, így a barátainktól kapott gyönyörű cseréptálat is beavattam egy füst alatt.
A recept pedig: Főzz meg 1/2 kg penne vagy szarvagyka tésztát. Közben piríts meg 1/2 kiló párizsit/virslit/szalonnát vagy bármit, amiről úgy gondolod, finom lehet vele. Keverj el egy nagy doboztejfölt egy tojással, sóval, borssal, vegetával (egyébként semmire sem hsználom, de ebbe igen). Keverd hozzá a megpirított anyagot, majd a leszűrt tésztát. Tetejére sajt és fél órára mehet a sütőbe.
Jó étvágyat!
A sparhelthez kedvcsinálónak pedig egy cikk (a második oldalt is olvassátok el):
1 komment
Címkék: hangulatok gasztro ház hagyományok óbánya
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek