Elég röhejesen hangzik, de nagyon jól állunk a ház berendezésével… Azt most ne feszegessük, hogy egyébként még nem is beszélhetünk házról, a beköltözés pedig még egyelőre olyan messzeségben van, hogy csuda, ennek ellenére igenis JÓL ÁLLUNK!

Na, hát az úgy van, hogy az én anyai nagyapám asztalos mester volt, és mind a mai napig őrizgetjük keze munkáit, most is az ő általa készített teázó asztalnál ülünk le minden nap reggelizni. Apai ágon viszont egy igazi sváb családról beszélünk, akik megőrizgették a családi bútorokat, és bár ahogy nőtt a család úgy kerültek egyre messzebb egymástól az egyes darabok, de azért még így is van egy-két darab a mi szűkebb családunk birtokában. Ezeknek a bútoroknak a nagy része bútorrestaurátor révén már felújítva várja méltó helyét a házban, de még mindig akad számos kisebb használati tárgy, amin dolgozgatnunk kell. A harmadik, és egy ben örök beszerzési forrásunk a vatera… Több remek darabot sikerült már beszereznünk, és nincsen nap, hogy ne néznénk szét újabbak után kutatva. Egyéb forrásaink: az Erdélyben minden év októberének második hétvégéjén megrendezésre kerülő Feketetói vásár, nyaralásaink, utazásaink során beszerzett otthagyhatatlan csecsebecsék, vásárok, és amit most nagyon várok… az október végi toszkánai utazásunk, ahol a környék bolha- és antikpiacainak állandó résztvevője leszek. Ha majd publikus lesz a terv, akkor minden szobáról pontos leírást fogok készíteni, hová mit terveztünk, milyen anyagokat akarunk használni, milyen lesz a színvilág, stb. Nem szeretnék klasszikus értelemben vett parasztházat, inkább egy élhető, a mai kor igényeinek is megfelelő, hívogató vidéki házat. Amiben elegyednek a sváb bútorok a mediterrán stílussal és nagypapám munkáival. Olyan életteret szeretnénk, ami felnőttnek, gyereknek és kutyáknak is minden igényt kielégítő.

Bármennyire is jól állunk, azért számos dolog hiányzik még a stafírungból. Ezeknek külön kívánságlistát állítok össze. Egyrészt magunknak, hogy lássam, mi minden vár még beszerzésre, másrészt azoknak az olvasóknak, akik éppen lomolás előtt állnak, és meglátnak a listán ezt-azt, amire már nincs szükségük, hátha meg tudunk egyezni… úgyhogy lehet bújni a listát, és jelezni, ha valaki felkínálná a hiányzó tárgyat! Ez izgalmas lesz! Éljen az újrahasznosítás!

S. O. S.   BAJBAN VAN A FAJTAMENTÉS!

Kedves beagle-tulajdonosok és fajtakedvelők!

Itt az ideje, hogy csatlakozzatok hozzánk, ha valóban kedvelitek a beagle-ket, nem csak őt, azt az egyet, akinek naponta a  meleg barna szemébe néztek!

Kérünk benneteket, hogy támogassatok minket!

Most is  5 beagle vár azonnali mentésre, de nincs rá elég pénzünk. Önfinanszírozó egyesület vagyunk, egyelőre  nem fogadhatjuk az adó 1 %-ot, 2 teljes éven át kell még így működnünk, amíg  jogosultak nem leszünk.

Ha mindenki, aki kedveli a beagle-ket,  csak  1000 Ft-ot  ajánlana fel  a fajtamentésnek,  akkor  nagyobb lenne az esélyünk a további működésre.

Soha, egyikünk sem tudhatja, hogy a saját kutyája mikor kerül olyan helyzetbe, hogy őt is menteni kelljen!

Kérünk benneteket, legalább Ti segítsetek, hogy továbbra is menthessünk!

Beagle-ért KHE 2610 Ősagárd, Rákóczi út 63

Bankszámlaszámunk: 10401804-50515648-57481009

Telefonos elérhetőség: 06 30 530 62 34

Web oldal: FAJTAMENTÉS

A szokásos munkáink (fűnyírás,kiskert) mellett mostanában nagyon komoly lépéseket teszünk az új kerítés érdekében. Megy az oszlopk égetése, leásása, és most már három diófát sikerült felszámolnunk. A nagyokkal igyekeztünk megvárni a dióérés idejét, így már most sikerült összeszedni egy kosárra valót. Karácsonykor ebből készítünk majd zserbót. Még van két dió és egy fenyő, amit ki kell vágnunk ahhoz, hogy felállítható legyen a kerítés, de ha minden jól megy, a héten ezzel is végzünk.

Aztán elkészült előre az új kapu is, amit Ákos csinált a mostani vaskapu helyére. Miért kell lecserélni? Egyrészt szeretnénk összhangot teremteni a kiskapuval, másrészt ez a vaskapu annyira nehéz, hogy nekem majdnem fél órába telik elemelnem, mivel a zsanérokat lespórolták róla. Ha egyedül megyek kisebb tortúra bejutni autóval. De most már ez is rendeződött. Egy dolgot szeretnék még idén. Ha sikerülne kibővítei a fatárolót, valamint kiegészíteni egy fészerrel, akkor megkezdhetnénk a ház kiürítését, és a hátsó helyiségben is az aljzat felszedését. Úgyhogy temérdek a dolog, miközben az idő annyira pocsék, és persze mindig hétvégén, hogy most már csak az határozza meg a tervezett munkáinkat, mikor nem süppedünk el a kertben, nem pedig az, hogy mikor lenne nekünk jó lemenni. Így aztán mostanában többször hétköznap megyünk, mert akkor van olyan idő. Nehezebb így, mert egyre gyorsabban sötétedik, de muszáj haladni. A szürkülettel együtt élni kezd az erdő is, hallani, ahogy csörtetnek a vadak, felbőgnek a szarvasok. Ha arról jön a szél, kutyáink ugrásra készen állnak a kert végében, és szagolnak bele az erdőbe. A héten állítólag megint a faluban jártak a szarvasok. Hogy mekkora kárt okoztak, vagy okoztak-e egyáltalán, nem tudjuk, de ezek szerint a vadak miatt kihúzott elektromos kerítés nem egészen fejti ki a hatását, vagy azt megkerülve a Fő utcán sétálnak be?

A tavalyi évhez hasonlóan, idén sem hagyhattuk ki, hogy eltöltsünk egy pár napot Óbányán. Terveztünk munkát is, de igazán csak olyanokat, amik sok időt nem vesznek el. Ha csak magunk lettünk volna, biztosan sokkal többet dolgozunk, de pesti kutyás barátaink is Óbányára tervezték az idei nyaralást, így összehangoltuk az időpontokat, és mivel ők nemcsak a helyi nevezetességekre voltak kíváncsiak, terveztünk rövidebb kirándulásokat is a vidéken. Igaz, hogy töredékét sem sikerült bejárni a környéknek, de most ennyire maradt idő. Majd mikor a sajátunkban fogunk aludni, és nemcsak hét nappal gazdálkodunk, hanem akár egy egész hónappal, vagy az életünkkel, akkor majd minden ezirányú tervünket megvalósítjuk. Azért jutott kirándulás így is minden napra.

2010. július 30. Lilla barátném bejelentkezett a statikussal feltérképezendő a házat. Az igazság az, hogy mi nagyon szeretjük a kicsikét, de mikor ilyen emberek jönnek hozzánk, akiknek ez a szakmájuk, és a velejéig belelátnak szegény kis párába, mindig rá kell jönnöm, hogy nekünk is minden bizonnyal csak a hozzá kapcsolódó emlékeink miatt olyan szép. Szóval, mindenféle műszerekkel felszerelve, reflektorokkal megvilágítva, hozzáértők fejcsóválgatásai közepette az emberbe kicsit beköltözik a para. De ezt oldandó barátokat is hívtunk az estére. Az apropó pedig az volt, hogy három (csak kettő vett részt a "bulin", Laci csomagban kapta meg a vacsit és a tortát) születésnaposunk is volt, így intéztem egy tortát, bevágtuk a tárcsát, és nagyon jól elszórakoztattuk magunkat, míg a többiek a házat mérték fel. Sajnos a vacsora meghozta az esőt, nem is akármilyent! Volt futás, és a leendő nappaliban tortaevés kézzel, mert még a tányérokat sem tudtuk elmosni, és bemenekíteni. Egyébként mostanában akárhányszor lejutunk, mindig esik. De nemcsak olyan kis szemerkélős esőről beszélünk, hanem olyan igaziról. Nekem olyan érzésen van tőle mindig, mintha Gyimesben lennénk. Ott nyáron menetrend szerint délután 3-4 körül megérkezik az eső, úgyhogy alapkövetelmény az esőkabát és a gumicsizma. Így van ez Óbányán is mostanában.