A tavalyi évhez hasonlóan, idén sem hagyhattuk ki, hogy eltöltsünk egy pár napot Óbányán. Terveztünk munkát is, de igazán csak olyanokat, amik sok időt nem vesznek el. Ha csak magunk lettünk volna, biztosan sokkal többet dolgozunk, de pesti kutyás barátaink is Óbányára tervezték az idei nyaralást, így összehangoltuk az időpontokat, és mivel ők nemcsak a helyi nevezetességekre voltak kíváncsiak, terveztünk rövidebb kirándulásokat is a vidéken. Igaz, hogy töredékét sem sikerült bejárni a környéknek, de most ennyire maradt idő. Majd mikor a sajátunkban fogunk aludni, és nemcsak hét nappal gazdálkodunk, hanem akár egy egész hónappal, vagy az életünkkel, akkor majd minden ezirányú tervünket megvalósítjuk. Azért jutott kirándulás így is minden napra.

2009. augusztus 6. csütörtök

Ma reggel a kiterjedtebb rokonság és a szűkebb család egy része elindult Százhalombattára, hogy egy kenu túra keretében szépen lejöjjenek Paksig. Mi, az itthonmaradottak pedig úgy gondoltuk, nem maradunk ki a jóból mi is kirándulunk, csak mi szárazföldön.

Így aztán Ákossal elindultunk reggel előkészíteni a terepet az ebédhez, meg dolgunk amúgy is mindig akad, úgyhogy addig is ment a faaprítás, fűnyírás.

A menü a múltkor oly remekül bevált szalonnás, kolbászos lecsó. Ehhez vettünk reggel Bonyhádon, a központban lévő szenzációs pékségben egy francia félbarna parasztcipót.

Nyári zivatarban készítettük elő a tüzet, szeleteltem a hozzávalókat a nagy diófa védelmében, de mire elállt az eső, a társaság többi része be is szaladt 1 órára. Amíg a lecsó egy utolsót rottyant, megmutattuk a telket, az épületet.