Ölelj meg egy fát! Ez a címe az egyik, általam igen kedvelt női újság internetes változatán megjelent cikknek. Egyre többen hisznek a természetgyógyászatban, ezotériában, az urbanizálódott ember egyre inkább vonzódik mindenhez, ami közelebb visz a természethez. Nem akarok senkinek a pártjára állni, mindenkinek szíve joga eldönteni miben hisz, de ha az kellő erőt, energiát ad az életéhez, akkor már megérte. Egyet viszont azt hiszem senki nem vitathat el. Mikor az ember erdőben jár, akkor megnyugszik. Hogy ez a fák jótékony erejének tudható be, vagy csupán a megnyugtató zöld szín és a friss levegő hozadéka, azt hiszem, felsleges fejtegetni, mindenesetre tény. Ritkán látni ideges embereket az erdőkben. Sosem gondoltam még a fákra, mint gyógyítókra, de az elmúlt lassan két évem másról sem szólt, mint hogyha bármilyen gond, probléma ért, azonnal rohannom kellett Óbányára, mert ott megnyugszom, rendbe jön a lelkem.

"A völgyben sétálva Óbányáról a szűk szurdok-völgyben szembe tűnő, hogy baloldalon, a hűvös klímát igénylő szép hatalmas bükkfák láthatók, míg a jobboldalon inkább kocsánytalan tölgyek és csertölgyek az uralkodó fafajok, amelyek a melegebb, több napot kapó, élőhelyet szeretik." - www.obanya.hu Tóth István Zsolt, Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság.

Ezek alapján, nekünk igazán nem lehet okunk panaszra, hiszen bükk, tölgy bőven akad körülöttünk, csoda hát, hogy olyan jól érezzük magunkat lent? Jövő héten megölelek lent egy fát!

A nagy fakivágások közepette igen rendesen kinőttük a tárolónkat. Alapvetően is úgy terveztük, hogy bővítjük idővel, de ehhez ki kellett vágni az oldalsó diófát. Mivel ez megtörtént, így szabaddá vált az út. Így aztán 17.000 Ft ráfordítással 6 m3-esre növeltük a tároló kapacitását. Hogy mennyi lesz az éves fogyasztásunk, majd meglátjuk, de fát tárolni a majdani előtető alatt és a szerszámtárolóban is tudunk majd. A mostani famennyiség viszont jócskan több, mint az új tároló mérete, így egy darabig biztosan le lesz a gondunk a fára. Kedvenc tűzépünk már készül a télre, vagy mindenkinek most jutott eszébe, hogy ilyesmiket építsen, nem tudom, de teljesen ki volt fosztva. Egy deszka még hibádzik az oldalhoz, így Ákosnak lesz még egy köre, hogy véglegesre be tudja fejezni a tetőt. Utána már csak meg kell pakolni...

Bár közvetlenül nincsen közünk hozzá, és nem is ilyen céllal kezdtük el ezt a blogot, mégis  muszáj írni róla, mert iszonyatosan megrendített minket is, csakúgy, mint az egész országot, ami Kolontáron, Devecseren és Somlóvásárhelyen történt. Az ember folyamatosan figyeli, mi történik, percről percre olvassa a híreket, de ép ésszel felfoghatatlan az a tragédia, ami ott történt. Fél óra alatt elveszíteni mindent, amiért dolgozott az ember egész életében, elveszíteni szomszédot, szülőt, gyermeket... egyszerűen elképzelhetetlen. Az iszonyú emberi tragédiák mellett borzasztó látni az állatokat, akik nem tudnak segíteni magukon. Olvasom az állatmentők által létrehozott fórumot. Iszonyatos helyekről mentenek, rettentő állapotban lévő állatokat. Ez is felkavarja az embert. És hogy mindehhez még hozzájön az a nyomás, hogy bármikor továbbszakadhat a gát, hogy nincsenek felelősök, egyszerűen borzalmas.

Nem lehet ebben a helyzetben mást tenni, mint rengeteg erőt kívánni a túléléshez, a folytatáshoz. Amit mi meg tudunk tenni, hogy minden segítséget megadunk az újrakezdéshez.

Tegyétek Ti is ezt!

Ahol megtehetitek:

Magyar Kármentő Alap

Állatvédő szervezetek

Magyar Vöröskereszt

A hétvégén mindkét nap lent voltunk. Ákos kivágta az utolsó diófát, vele együtt a belenőtt fenyőt (a helyére átköltözik a gyimesi törpénk, unokáink majd hűsölhetnek alatta), és még két bodzától is megszabadultunk a patak partján. Ezzel maradt a beteg cseresznyénk és a patak parton egy nagyon csálén álló diófa, amit már teljesen megfojt a rákúszó borstyán. Levél is alig akad rajta, egy nagyobb vízállásnál könnyen kidőlhet. Tulajdonképpen ezekkel a munkákkal minden készen áll ahhoz, hogy befejezzük a tereprendezést a kerítés szempontjából. A jövő héten megvesszük a faanyagokat a fatároló bővítéséhez és a kerti tárolóhoz. Ha az elkészül, jöhet az oldalsó kapu legyártása, majd a kerítésbontás, és az új kihúzása. Ezek az idei feladatok. Reméljük, az időjárás kegyes lesz hozzánk.

1. Sváb parasztágy párban! Azért fontos, hogy párban, mert a legtöbb esetben csak egy-egy darabot találunk, amik önmagukban nagyon szépek, de egymás mellett már nem adja azt az egységet, amit elképzeltünk. A bútorra vonatkozóan: nem intarziás, furnérozott, hanem sima, egyszerű fa ágyakról beszélünk. Nem vágyom rá, hogy tele legyen faragásokkal, csiricsáré díszékkel, csak a fejtámlájára szeretnék valami kisebb díszt...  ÉS MEGVAN!!!

(ő pedig a bónusz, ami járt hozzá... neki is van fejtámlája is, de arról nem készült kép)

2. Szilkék, köcsögök, régi falitányérok. Fali tányérból nem szeretnék sokat, éppen csak egy pár darabot a konyhába. Szilke és köcsög viszont nagyon jól jön vázának, úgyhogy abból akár helyiségenként kettőt is el tudnék képzelni. Már gyűjtögetjük őket vásárokban.

3. Régi parasztfogas. Két darab.

4. Régi parázsfogó. 2 db a kályhákhoz.

5. Kelengyés láda/katona láda. Egy darab a nappaliba szánnám "dohányzóasztalnak", ennek megfelelően nem túl magas.

6. Kamrába, polcok szélére való csipke. Van egy pár darab még a nagymamámtól, és igaziból Erdélyben vásárolt pamutcsipkéből is meg lehet oldani, de hátha nem lesz elég... ezt sosem tudhatja az ember :D

7. Régi szövetek, terítők, párnahuzatok, fehér , tükrös ágynemű párnahuzat (az sem baj, ha  egy-egy párna huzata van már csak meg). Ezekből sosem elég.

8. Régi kerti falikút. Zománcozott, nem túl cirádás.

9. Egy fenyő tálalószekrény ónémet stílusban. Maximális szélessége: 120 cm.

10. Régi kétszárnyú, osztott ablak szárnyai melegágynak. Egy pár már van, még egy pár jöhet.

11. Képek, régi képkeretek! Régi szentkép/tájkép/csendélet. Ebből talán szobánként egy db, a hálóba az ágy fölé egy szentkép, plusz egy csendélet. Képkeretekből viszont a cirádásakat szeretem...

12. Konyhai kütyük: réz holmik... kuglófsütő, mérleg, serpenyők, habüst és társai...