Nem voltunk a háznál 10 napja... miután én a héten egyedül voltam itthon, így az összes kötelezően elvégezendő munka után úgy döntöttem, teljesen mindegy, hol vagyok egyedül... így aztán lementem. Hát, mit mondjak, tűzoltás volt a javából... ráment a teljes szerda délutánom és a csütörtök délelőttöm, fél délutánom, mire rendbe sikerült vágnom a kertet... tanulság: nem lehet egy hétnél tovább magára hagyni az udvart...

Innen indultam:

Mint azt az összefoglaló bejegyzésben is írtam, működöképes, de jelenleg a legproblémásabb helyiség, és a legnagyobb paránk. Bár a bejegyzés után házunk tervezője, Lilla barátném egyből szolgált ötlettel, így annak továbbgondolásaként lehet, hogy meg is van a jövő tavaszi első nagyobb munka... Először is az aljzat könnyebb tisztíthatósága érdekében mindenképpen szükséges valamit kitalálnunk, másodsorban a tolóajtó rendszer beszerelése is majd egy havi fizetésem, és akkor még nem is beszéltünk a tejüveg átfordítható ajtóról, ami hol a WC, hol a zuhanyozó ajtajaként funkcionálna... A fürdő így is rengeteg pénzt vitt már el, az álom zuhanyszett, a bidés WC, a metrócsempe, bár messze van a luxus kategóriától, azért nem is a két filléres tételek. Legnagyobb meglepetésemre éppen az egyedileg készíttetett mosdókagyló volt az, ami a legkisebb kiadást jelentette... Készültem olyan 25-30.000 Ft-ra, ezzel szemben 7.000 Ft-ba került. Úgyhogy gyorsan vettem hozzá még kiegészítőket. Így teljes lett a fürdőszobaszekrény, főleg, hogy tegnap végre függöny is kapott... (a szekrény egyébként 3.000 Ft-ba került a vaterán úgy 2 éve, mikor a tervek készültek.  Szegény Lillát úgy hívtam fel egyik este, hogy találtam egy szekrényt, tökéletesen illik a koncepcióba, de emiatt a fürdő ajtaját arrébb kell tenni... Arrébb tette... a szekrény pedig tökéletes, pont olyan, mint mikor elképzeltem annak idején a fürdőt...).

Annak idején ez a helyiség volt a padlásfeljáró.

Bevallom azt hittem, hogy május ilyenkorra már régen túl leszünk az alapozáson, pedig a munkámból adódóan már megtanulhattam volna, hogy a hivatalok nem szeretik a kapkodó embereket (csakúgy, mint a mezőgazdaság – szokta volt mondani apukám). Pedig hát a kapkodástól nem kicsit vagyunk messze, éppen megállapítottam, hogy felettébb kényelmesen és főleg HIGGADTAN állunk hozzá ehhez az egész építkezés dologhoz. Ennek nagy valószínűséggel az az oka, hogy nem az építkezés kellős közepén lakunk (ilyen is volt már, és szó se róla, azt nem kicsit viseltük nehezen), meg különben sem sietünk, ismerjük az anyagi kereteinket, ezt nem fogjuk befejezni idén akkor sem, ha a fejünk tetejére állunk. Így aztán az, hogy másfél hónapja ül a földhivatal a telekösszevonásunkon (amire egyébként, mint kiderült lassan egy hónapja kiadták az engedélyt, csak nem értesítettek róla sem minket, sem az ügyvédet!!! -> agyrém a köbön…), és hogy arra várunk, hogy végre hatályos legyen már az építési engedélyünk, már szinte fel sem tűnik… egy dolog zavar ebben az egészben, hogy egy ásónyomot nem ejthetünk addig a területen… de mivel május 9-re ígérték a jogerős építési engedély postázását (az ismerve a hivatalokat és postát, kb. 16-ra ide is ér), így úgy döntöttünk, kijelöljük az alapot!

1. Sváb parasztágy párban! Azért fontos, hogy párban, mert a legtöbb esetben csak egy-egy darabot találunk, amik önmagukban nagyon szépek, de egymás mellett már nem adja azt az egységet, amit elképzeltünk. A bútorra vonatkozóan: nem intarziás, furnérozott, hanem sima, egyszerű fa ágyakról beszélünk. Nem vágyom rá, hogy tele legyen faragásokkal, csiricsáré díszékkel, csak a fejtámlájára szeretnék valami kisebb díszt...  ÉS MEGVAN!!!

(ő pedig a bónusz, ami járt hozzá... neki is van fejtámlája is, de arról nem készült kép)

2. Szilkék, köcsögök, régi falitányérok. Fali tányérból nem szeretnék sokat, éppen csak egy pár darabot a konyhába. Szilke és köcsög viszont nagyon jól jön vázának, úgyhogy abból akár helyiségenként kettőt is el tudnék képzelni. Már gyűjtögetjük őket vásárokban.

3. Régi parasztfogas. Két darab.

4. Régi parázsfogó. 2 db a kályhákhoz.

5. Kelengyés láda/katona láda. Egy darab a nappaliba szánnám "dohányzóasztalnak", ennek megfelelően nem túl magas.

6. Kamrába, polcok szélére való csipke. Van egy pár darab még a nagymamámtól, és igaziból Erdélyben vásárolt pamutcsipkéből is meg lehet oldani, de hátha nem lesz elég... ezt sosem tudhatja az ember :D

7. Régi szövetek, terítők, párnahuzatok, fehér , tükrös ágynemű párnahuzat (az sem baj, ha  egy-egy párna huzata van már csak meg). Ezekből sosem elég.

8. Régi kerti falikút. Zománcozott, nem túl cirádás.

9. Egy fenyő tálalószekrény ónémet stílusban. Maximális szélessége: 120 cm.

10. Régi kétszárnyú, osztott ablak szárnyai melegágynak. Egy pár már van, még egy pár jöhet.

11. Képek, régi képkeretek! Régi szentkép/tájkép/csendélet. Ebből talán szobánként egy db, a hálóba az ágy fölé egy szentkép, plusz egy csendélet. Képkeretekből viszont a cirádásakat szeretem...

12. Konyhai kütyük: réz holmik... kuglófsütő, mérleg, serpenyők, habüst és társai...

Elég röhejesen hangzik, de nagyon jól állunk a ház berendezésével… Azt most ne feszegessük, hogy egyébként még nem is beszélhetünk házról, a beköltözés pedig még egyelőre olyan messzeségben van, hogy csuda, ennek ellenére igenis JÓL ÁLLUNK!

Na, hát az úgy van, hogy az én anyai nagyapám asztalos mester volt, és mind a mai napig őrizgetjük keze munkáit, most is az ő általa készített teázó asztalnál ülünk le minden nap reggelizni. Apai ágon viszont egy igazi sváb családról beszélünk, akik megőrizgették a családi bútorokat, és bár ahogy nőtt a család úgy kerültek egyre messzebb egymástól az egyes darabok, de azért még így is van egy-két darab a mi szűkebb családunk birtokában. Ezeknek a bútoroknak a nagy része bútorrestaurátor révén már felújítva várja méltó helyét a házban, de még mindig akad számos kisebb használati tárgy, amin dolgozgatnunk kell. A harmadik, és egy ben örök beszerzési forrásunk a vatera… Több remek darabot sikerült már beszereznünk, és nincsen nap, hogy ne néznénk szét újabbak után kutatva. Egyéb forrásaink: az Erdélyben minden év októberének második hétvégéjén megrendezésre kerülő Feketetói vásár, nyaralásaink, utazásaink során beszerzett otthagyhatatlan csecsebecsék, vásárok, és amit most nagyon várok… az október végi toszkánai utazásunk, ahol a környék bolha- és antikpiacainak állandó résztvevője leszek. Ha majd publikus lesz a terv, akkor minden szobáról pontos leírást fogok készíteni, hová mit terveztünk, milyen anyagokat akarunk használni, milyen lesz a színvilág, stb. Nem szeretnék klasszikus értelemben vett parasztházat, inkább egy élhető, a mai kor igényeinek is megfelelő, hívogató vidéki házat. Amiben elegyednek a sváb bútorok a mediterrán stílussal és nagypapám munkáival. Olyan életteret szeretnénk, ami felnőttnek, gyereknek és kutyáknak is minden igényt kielégítő.

Bármennyire is jól állunk, azért számos dolog hiányzik még a stafírungból. Ezeknek külön kívánságlistát állítok össze. Egyrészt magunknak, hogy lássam, mi minden vár még beszerzésre, másrészt azoknak az olvasóknak, akik éppen lomolás előtt állnak, és meglátnak a listán ezt-azt, amire már nincs szükségük, hátha meg tudunk egyezni… úgyhogy lehet bújni a listát, és jelezni, ha valaki felkínálná a hiányzó tárgyat! Ez izgalmas lesz! Éljen az újrahasznosítás!