Elég röhejesen hangzik, de nagyon jól állunk a ház berendezésével… Azt most ne feszegessük, hogy egyébként még nem is beszélhetünk házról, a beköltözés pedig még egyelőre olyan messzeségben van, hogy csuda, ennek ellenére igenis JÓL ÁLLUNK!

Na, hát az úgy van, hogy az én anyai nagyapám asztalos mester volt, és mind a mai napig őrizgetjük keze munkáit, most is az ő általa készített teázó asztalnál ülünk le minden nap reggelizni. Apai ágon viszont egy igazi sváb családról beszélünk, akik megőrizgették a családi bútorokat, és bár ahogy nőtt a család úgy kerültek egyre messzebb egymástól az egyes darabok, de azért még így is van egy-két darab a mi szűkebb családunk birtokában. Ezeknek a bútoroknak a nagy része bútorrestaurátor révén már felújítva várja méltó helyét a házban, de még mindig akad számos kisebb használati tárgy, amin dolgozgatnunk kell. A harmadik, és egy ben örök beszerzési forrásunk a vatera… Több remek darabot sikerült már beszereznünk, és nincsen nap, hogy ne néznénk szét újabbak után kutatva. Egyéb forrásaink: az Erdélyben minden év októberének második hétvégéjén megrendezésre kerülő Feketetói vásár, nyaralásaink, utazásaink során beszerzett otthagyhatatlan csecsebecsék, vásárok, és amit most nagyon várok… az október végi toszkánai utazásunk, ahol a környék bolha- és antikpiacainak állandó résztvevője leszek. Ha majd publikus lesz a terv, akkor minden szobáról pontos leírást fogok készíteni, hová mit terveztünk, milyen anyagokat akarunk használni, milyen lesz a színvilág, stb. Nem szeretnék klasszikus értelemben vett parasztházat, inkább egy élhető, a mai kor igényeinek is megfelelő, hívogató vidéki házat. Amiben elegyednek a sváb bútorok a mediterrán stílussal és nagypapám munkáival. Olyan életteret szeretnénk, ami felnőttnek, gyereknek és kutyáknak is minden igényt kielégítő.

Bármennyire is jól állunk, azért számos dolog hiányzik még a stafírungból. Ezeknek külön kívánságlistát állítok össze. Egyrészt magunknak, hogy lássam, mi minden vár még beszerzésre, másrészt azoknak az olvasóknak, akik éppen lomolás előtt állnak, és meglátnak a listán ezt-azt, amire már nincs szükségük, hátha meg tudunk egyezni… úgyhogy lehet bújni a listát, és jelezni, ha valaki felkínálná a hiányzó tárgyat! Ez izgalmas lesz! Éljen az újrahasznosítás!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.