1. Sváb parasztágy párban! Azért fontos, hogy párban, mert a legtöbb esetben csak egy-egy darabot találunk, amik önmagukban nagyon szépek, de egymás mellett már nem adja azt az egységet, amit elképzeltünk. A bútorra vonatkozóan: nem intarziás, furnérozott, hanem sima, egyszerű fa ágyakról beszélünk. Nem vágyom rá, hogy tele legyen faragásokkal, csiricsáré díszékkel, csak a fejtámlájára szeretnék valami kisebb díszt...  ÉS MEGVAN!!!

(ő pedig a bónusz, ami járt hozzá... neki is van fejtámlája is, de arról nem készült kép)

2. Szilkék, köcsögök, régi falitányérok. Fali tányérból nem szeretnék sokat, éppen csak egy pár darabot a konyhába. Szilke és köcsög viszont nagyon jól jön vázának, úgyhogy abból akár helyiségenként kettőt is el tudnék képzelni. Már gyűjtögetjük őket vásárokban.

3. Régi parasztfogas. Két darab.

4. Régi parázsfogó. 2 db a kályhákhoz.

5. Kelengyés láda/katona láda. Egy darab a nappaliba szánnám "dohányzóasztalnak", ennek megfelelően nem túl magas.

6. Kamrába, polcok szélére való csipke. Van egy pár darab még a nagymamámtól, és igaziból Erdélyben vásárolt pamutcsipkéből is meg lehet oldani, de hátha nem lesz elég... ezt sosem tudhatja az ember :D

7. Régi szövetek, terítők, párnahuzatok, fehér , tükrös ágynemű párnahuzat (az sem baj, ha  egy-egy párna huzata van már csak meg). Ezekből sosem elég.

8. Régi kerti falikút. Zománcozott, nem túl cirádás.

9. Egy fenyő tálalószekrény ónémet stílusban. Maximális szélessége: 120 cm.

10. Régi kétszárnyú, osztott ablak szárnyai melegágynak. Egy pár már van, még egy pár jöhet.

11. Képek, régi képkeretek! Régi szentkép/tájkép/csendélet. Ebből talán szobánként egy db, a hálóba az ágy fölé egy szentkép, plusz egy csendélet. Képkeretekből viszont a cirádásakat szeretem...

12. Konyhai kütyük: réz holmik... kuglófsütő, mérleg, serpenyők, habüst és társai...

Elég röhejesen hangzik, de nagyon jól állunk a ház berendezésével… Azt most ne feszegessük, hogy egyébként még nem is beszélhetünk házról, a beköltözés pedig még egyelőre olyan messzeségben van, hogy csuda, ennek ellenére igenis JÓL ÁLLUNK!

Na, hát az úgy van, hogy az én anyai nagyapám asztalos mester volt, és mind a mai napig őrizgetjük keze munkáit, most is az ő általa készített teázó asztalnál ülünk le minden nap reggelizni. Apai ágon viszont egy igazi sváb családról beszélünk, akik megőrizgették a családi bútorokat, és bár ahogy nőtt a család úgy kerültek egyre messzebb egymástól az egyes darabok, de azért még így is van egy-két darab a mi szűkebb családunk birtokában. Ezeknek a bútoroknak a nagy része bútorrestaurátor révén már felújítva várja méltó helyét a házban, de még mindig akad számos kisebb használati tárgy, amin dolgozgatnunk kell. A harmadik, és egy ben örök beszerzési forrásunk a vatera… Több remek darabot sikerült már beszereznünk, és nincsen nap, hogy ne néznénk szét újabbak után kutatva. Egyéb forrásaink: az Erdélyben minden év októberének második hétvégéjén megrendezésre kerülő Feketetói vásár, nyaralásaink, utazásaink során beszerzett otthagyhatatlan csecsebecsék, vásárok, és amit most nagyon várok… az október végi toszkánai utazásunk, ahol a környék bolha- és antikpiacainak állandó résztvevője leszek. Ha majd publikus lesz a terv, akkor minden szobáról pontos leírást fogok készíteni, hová mit terveztünk, milyen anyagokat akarunk használni, milyen lesz a színvilág, stb. Nem szeretnék klasszikus értelemben vett parasztházat, inkább egy élhető, a mai kor igényeinek is megfelelő, hívogató vidéki házat. Amiben elegyednek a sváb bútorok a mediterrán stílussal és nagypapám munkáival. Olyan életteret szeretnénk, ami felnőttnek, gyereknek és kutyáknak is minden igényt kielégítő.

Bármennyire is jól állunk, azért számos dolog hiányzik még a stafírungból. Ezeknek külön kívánságlistát állítok össze. Egyrészt magunknak, hogy lássam, mi minden vár még beszerzésre, másrészt azoknak az olvasóknak, akik éppen lomolás előtt állnak, és meglátnak a listán ezt-azt, amire már nincs szükségük, hátha meg tudunk egyezni… úgyhogy lehet bújni a listát, és jelezni, ha valaki felkínálná a hiányzó tárgyat! Ez izgalmas lesz! Éljen az újrahasznosítás!