Hát, szépen lassan eljutottunk idáig is. Holnap délután, ha minden jól megy, akkor az apróbb vakolási korrekciók után, megkezdődik a padlástéglák lerakása. Nekem ez már annyira a végének tűnik... és közben annyira nem tartunk még ott... ha kimondom, valósággá válik? Egy hónap múlva szeretném, ha lakni tudnánk a házat! Ennek eléréséhez nagyon komoly listát állítottunk össze, kivel, mit kell még elrendezni, mit kell beszerezni, mit honnan, és még sorolhatnám... Rengeteg a munka, a takarításra konkrétan bulit kell rendezzünk, mert annyi a tisztítandó ablak, hogy ha minden ablakra egy ember jut, az akkor is 4 szárny/per ember, aminek két oldala van, minden szárnyban 3 üveg, az mindösszesen 96 sarok/ember!!! Na, ki jön takarítani?

De addig is: ma a vízvezeték szerelő mindent készre vágott, úgyhogy szabad az út a gipszkartonos előtt. Asztalosunk beszerelte a hálószoba ajtót, a terasz vakolható részei (nem minden vakolható, mert ahová majd szigetelés kerül, ott nem vakolhatnak a kőművesek) készen vannak.

Egy halom apróság is történt: délelőtt mini kirándulást tettünk az erdőben az asztalosunk családjával és a kiskutyákkal, megint csak isteni ebédet kaptunk a Trib jóvoltából (hozzá saját készítésű palackozott bort is kaptunk!), apu sokat dolgozott a patakon, sőt, még füvet is nyírt, így a veteményes újabb réteg fűnyesedéket kapott kiszáradás ellen.

Mit mondjak? Haladunk, haladunk! Gondoljatok ránk sokat, szurkoljatok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.