Hát, szépen lassan eljutottunk idáig is. Holnap délután, ha minden jól megy, akkor az apróbb vakolási korrekciók után, megkezdődik a padlástéglák lerakása. Nekem ez már annyira a végének tűnik... és közben annyira nem tartunk még ott... ha kimondom, valósággá válik? Egy hónap múlva szeretném, ha lakni tudnánk a házat! Ennek eléréséhez nagyon komoly listát állítottunk össze, kivel, mit kell még elrendezni, mit kell beszerezni, mit honnan, és még sorolhatnám... Rengeteg a munka, a takarításra konkrétan bulit kell rendezzünk, mert annyi a tisztítandó ablak, hogy ha minden ablakra egy ember jut, az akkor is 4 szárny/per ember, aminek két oldala van, minden szárnyban 3 üveg, az mindösszesen 96 sarok/ember!!! Na, ki jön takarítani?

De addig is: ma a vízvezeték szerelő mindent készre vágott, úgyhogy szabad az út a gipszkartonos előtt. Asztalosunk beszerelte a hálószoba ajtót, a terasz vakolható részei (nem minden vakolható, mert ahová majd szigetelés kerül, ott nem vakolhatnak a kőművesek) készen vannak.

Egy halom apróság is történt: délelőtt mini kirándulást tettünk az erdőben az asztalosunk családjával és a kiskutyákkal, megint csak isteni ebédet kaptunk a Trib jóvoltából (hozzá saját készítésű palackozott bort is kaptunk!), apu sokat dolgozott a patakon, sőt, még füvet is nyírt, így a veteményes újabb réteg fűnyesedéket kapott kiszáradás ellen.

Mit mondjak? Haladunk, haladunk! Gondoljatok ránk sokat, szurkoljatok!

Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy mennyire fontos volt nekem a tegnapi nap. Erre vágytam gyakorlatilag az építkezés megkezdése óta... végre visszakapni az udvart! De hogy mindezt ennyire pazar módon, azt nem is gondoltam... A bobcat játszi könnyedséggel, mindössze 2 és 1/2 óra alatt szétdobálta, kiegyenlítette a talajt, amitől most olyan szép és főleg sík területünk lett, hogy az valami csuda! Mivel a mi - most már összevont - telkünk, két külön kis telekből állt, a falu szintje pedig folyamatosan emelkedik az erdő felé, így a két telek között volt egy kis (olyan 30 centi) szintkülönbség. Az előző tulaj ezt próbálta valamelyest összehozni, szerintem egészen jól sikerült is (Ákost ez jobban zavarta), de látva a mostani állapotot, valóban érzékelhető a különbség. Kivitelezőink javaslatára helyben terítettük szét a házból és az alapból kiemelt földet. És ha már ott volt egy ilyen szuper kis gép, akkor egy füst alatt a helyére került a szőlőprés-asztal, illetve a leendő sziklakert egyik elemét adó "fűszervövénykert" alap, valamint elkészült a kocsibeálló is.

Ez egy múlt hétről elmaradt bejegyzés. Már régen meg kellett volna írnom köszönetképpen segítőinknek, akik voltak olyan kedvesek, hogy feláldozták a múlt hét péntek délutánjukat a födémgerendák behelyezésére, de a hétköznapok eseményei maguk alá gyűrtek rendesen... de, ami késik, nem múlik, itt vagyok, írom, és főleg köszönöm, hogy segítségünkre voltatok fiúk! Most már látszanak a helyiségek határai, sokkal inkább kézzelfogható lett az egész.

Mi pedig arra szántuk a szombatunkat, hogy bent is leverjük a régi részen a vakolatokat, aohol szükséges, illetve minden kőfelületet kiszabadítottunk, hogy aztán eldönthessük, mi lesz velük. A fürdőben feltörtük a régi kőalap látszó részét, ami bezavarna csak a gipszkartonozásba, és gyönyörű puccba vágtuk a házat...

Ahogy ígértem, haladunk helyiségről helyiségre, hol, mit képzelünk el. Nagyon nem akarom túlragozni, a hangulat szerintem magáért beszél.

(Lilla, ne kapj szívinfarktust a kemencétől!)