Már többször írtam itt a blogban, hogy Óbányán a lakóházak az utca jobb oldalán, míg a gazdasági épületek/zárt kertek a bal oldalon kaptak helyet. Így jutottunk mi egy bal oldali picike kis épülethez. Az előző tulajdonos a házat megtartotta, gyönyörűen felújította, de mivel a használat során nagynak ítéltetett, így eladó lett.

A házban két külön bejáratú apartman van, az utcafrontiban egy hálószoba egy fürdőszoba és egy konyha-étkező, míg a hátsóban egy hálószoba és fürdőszoba található. A telken termő gyümölcsfák, fatároló, pince is van, és egy igazán rendezett, de nem túl nagy udvar, így különösebb munkát nem igényel a karbantartása.

A szomszédokról: a szembeszomszédok nagyon jó fejek (ezek vagyunk mi :D), a jobb oldalon állandó lakosok vannak, egy fiatal pár, így mindig van felügyelet a ház fölött, a bal oldalon hasonló gyüttmentek, mint mi, jelenleg az a ház is eladó státuszban.

Igazi tavasz van! Ti is érzitek? Az elmúlt három és fél napban gyakorlatilag be sem tettük a lábunkat a házba, egész nap kint dolgoztunk. Rengeteg munka van, amit el kellett végezni jó gyorsan, tekintve, hogy az eddigi mostoha időjárás miatt mindennel megcsúsztunk.Na, de most! Ákos pénteki délelőttös műszakja után egyből a "gyárból" mentünk is le. A jó idő olyan meglepetéseket hozott, mint hogy a ház hőmérséklete most már pár fokkal alatta maradt a kinti melegnek, úgyhogy nem úgy kellett indítani a lent létet, hogy téli kabát-sapka-sál-kesztyű kombóban elkezdtünk tüzelni, mint az őrültek, hanem kitártuk az összes ablakot, ajtót, és hagytuk, hogy mindent átjárjon a meleg tavaszi levegő. Így azért lényegesen egyszerűbb az élet... csak éjszakára gyújtottunk be, valamint új taktikai elemként most már nem zárjuk be éjszakára a belső zsalukat, hanem mindegyiket nyitva tartjuk, hogy már az első napsugarak is melegítsék a házat. Tartok tőle, hogy hamarosan majd megint vissza kell térjünk a zárkózáshoz a hőség miatt, ami pillanatok alatt ránk tör majd a hosszú tél után, de ez legyen a legnagyobb bajunk...

Szóval, belecsaptunk a hétvégébe, a kertezésbe... végre sikerült előkészítenem a magaságyakat és a kis veteményest, a fűszernövény- és a sziklakertet, kapáltam, gazoltam, egészen gyorsan végeztem... a vetés egy részét vasárnap sikerült is megcsinálnom, de a befejezés hétfőre maradt. A kertbe idén is került borsó, zöldbab, fejes saláta, retek, spenót, újításként megpróbálkozom a gyöngyhagymával. Az ősszel elduggatott hagymáim gyönyörűen fejlődnek, a fokhagymára különösen kíváncsi leszek...

A fűszernövénykertbe petrezselyem, lestyán, bazsalikom magot szórtam ki egyelőre, a pepperoncinoval, oreganoval és majorannával még nem kísérleteztem, majd ha még egy kicsit melegszik az idő. Dorka kutyánk teljesen új módszerrel közelíti meg idén a veteményezés kérdését... vagy hallott valamit arról, hogy kell a meleg föld a magoknak, hogy meginduljon a csírázás, ezért a keltetés módszere mellett döntött, vagy csak szimplán olyan - Anna szava járásával - csudálat a kertünk, hogy az egy napja földbe került magok, fajtától függetlenül, lobogó fülű, kifejlett beagleket teremnek... mivel azonban a kutyáink száma nem gyarapodott, így az előbbire tippelek...

Az ünnep gyorsan eltelt, Annával szombaton húsvétoltunk, úgyhogy a továbbiak csendesen elmentek. Már csak azért is, mert Ákos végig dolgozott... Így aztán hétfő délután tudtunk csak lemenni a házba, viszont csak ma jöttünk haza... ÉS(!!!) végre dolgoztunk is! Úgyhogy rrrrrrrengeteg képpel készültünk!

Először is a házat tavaszi díszbe öltöztettem...

Ugyan nagy tolongás nem volt a beszámolóért, de azért mindazok megelégedésére, akik várják, ill. magunknak csak készül egy rövidebb beszámoló a februári Hutzelrodról...

Az iagzság az, hogy a ház szempontjából a tél az igazi pihenés ideje. Kint nem lehet dolgozni, bent pedig nem akarunk, azt hiszem (mert hát minek is állna neki festegetni az ember bent, hogy utána 2 napig festékgőzben kelljen élnie...). Ilyenkor lelassulunk, teszünk-veszünk, minden este elmegyünk sétálni valamerre, szóval csupa olyan dolgot csinálunk, amire tavasztól őszig nem nagyon van idő, vagy legalábbis meg kell szervezni a dolgot. De amikor közeledik a Hutzelrod ideje, akkor valahogy már benne van a zabszem a fenekünkben... már füvet nyírni is jól esne, vagy bármit, csak végre jó lenne egy kis napsütés. Körülbelül ilyen szellemben indultunk el a hétvégére, és bár túl nagy meleg nem volt, azért minden jel abba az irányba mutatott, hogy most már hamarosan...

Ismét eltelt egy hónap az utolsó látogatásunk óta a házban. Akkor úgy tűnt, szépen lassan, de csak beköszönt a tavasz... rendezgettem a vetőmagokat, virághagymákat, kiszedtem az őszi, kiszáradt növényeket. Aztán az elmúlt négy hétben vettünk még vetőmagokat, és vártuk, hogy lemehessünk. A hosszú hétvégét szemeltük ki, mert Ákosnak is szabad volt a hétvége, ráadásul unokaöcsémék is lentre terveztek egy nagyobb csapattal, szülőkkel, barátokkal. Az, hogy hóhelyzet volt az országban, minket nem szokott különösebben eltántorítani, de most mégis a maradás mellett döntöttünk. Egy napig... aztán ahogy csendesedett a szél, Ákosból előtört a ma már Anna révén szállóigévé vált "Megyünk Óbánya, megyünk Óbánya!" érzés (Annánál ehhez feltartott kézzel való szaladgálás is társul). Úgyhogy elindultunk...

Ahhoz képest, hogy máshol milyen katasztrófális helyzet alakult ki az utakon, szombaton a 6-os út szinte tökéletesen járható volt, úgyhogy csont nélkül értünk le a házhoz. Aztán jött a második meglepetés, a hideg ellenére a ház, pontosabban a szigetelés, ismét bizonyított, jócskán pluszból indítottuk a ház felfűtését. Ehhez persze utat kellett vágni a fatárolóig a friss hóban...