Az az igazság, hogy a házba beköltöző új lakókba már akkor beleszerettem, amikor még nem is léteztek. Pontosabban nem beléjük, hanem a Műhely Tesóikba. Szerintem a sors akarta, hogy éppen akkor legyek a meskán, mikor az első tündér feltöltésre került. Erre mondják, hogy első látásra szerelem... Annyira édes vonásai, cuki pofija volt, hogy nem lehetett nem imádni. Persze lehet mondani, hogy mert mi csajok minden kis édi-bédi, tündi-bündi dologért tudunk rajongani, de ŐK még Ákosnak is nagyon tetszettek.

Mikor kezdett körvonalazódni, hogy a házban minden szobának más színvilága lesz a kiegészítők, textilek révén, én akkor már tudtam... minden szobába fog költözni legalább egy manó, kobold vagy tündér!

Októberben láttam először annyira "késznek" a házat, hogy végre a dekorációra is tudtam gondolni. Akkor viszont azonnal megkerestem Trillit. Először arra gondoltam, hogy csak a hálószobákba költöznek manók, de evés közben jön meg az étvágy... így aztán itthonra beköltözött hozzánk Télmanó, Annának Hómanó...

Azt nem állíthatom, hogy dőzsölök a szabadidőben, a megváltozott helyzetemnek köszönhetően, de tény, hogy az év végi nagy hajtás után, most valahogy mégis több időm van arra, hogy gondolkodjak, keressem az utam. Vagy például azon törjem az eszem, hogy hogyan lehet kevés pénzből, de sok ötletből építeni, szépíteni a házat, ellátni a háztartást. Na, nem kell aggódni, nem fogunk átváltani életmód tanácsadó bloggá, de lehet, hogy több DIY projektet láttok majd.

Hosszú idő után végre ismét van időm vaterázni, így már is sikerült egy szuper kis hintaszékre szert tennünk 1.500 Ft-ért. Az átvételt, a szállítást unokatesómék intézték, akiknek itt is köszönjük, így összesen 3.500 Ft-ból hozzánk is került a szék.

Kedves Olvasók!

Sok gondolat kavarog a fejemben... Először is, annyira elragadott minket a karácsonyi vásárra való készülődés, aztán maga a vásár, hogy már benne is voltunk az ünnepekben. A blog pedig szépen elmaradt, facebook oldalunkon is csak a vásári hangulatról számoltunk be. Na, nem mintha a ház körül bármi is történt volna, mivel december 8-a után leközelebb december 28-án tudtunk csak lejönni a házba. De azért remélem, hogy mindenkinek nyugodtan, békében teltek a karácsonyi és főleg a kényes, az előtti napok.

Ami minket illet, utolsó pillanatos készülődés, vendégjárás, névnapozások jellemezte az év utolsó napjait, illetve a felkészülés a szilveszterre, amit már Óbányán ünnepeltünk. Mivel egy hatfős társaság érkezését vártuk, így szükség volt némi előkészületre. A hálót teljesen kipakoltuk, hogy ott legyen elszállásolva a csapat egyik része. S ha már így alakult, akkor gyorsan felcsiszoltuk a hajópadlót, majd lealapoztuk és kapott egy egy réteg antik pácot. Közben pedig még haza is ugrottunk egy gyors vadászat erejéig. Mondhatnánk, hogy nem vagyunk normálisak, de mit szépítsük a dolgot, tényleg így van...

Szóval, valahogy így vártuk a vendégeket:

he-he-he-he-hetekig,

hu-hu-hu-hu hull a hó,

hi-hi-hi-hi, jaj, de jó!

Ha nem is hetekig esett, de azért Óbányán gyönyörű havas táj fogadott minket ma. Teljesen elvetemült módon, figyelmeztetés ide vagy oda, mi bizony elindultunk a Mecsek felé (na, jó, nem tagadom, azért gyorsan vettünk egy hóláncot, biztos, ami sicher...). Óbánya gyönyörű havasan, így is szerettünk bele végérvényesen, másnap már házat választottunk... ami miatt azonban ma mégis elindultunk, az az, hogy 8 napja nem voltunk a házban, jövő hétre -20 fokot is ígérnek, úgyhogy muszáj volt téliesíteni a házat. És hát fűtöttünk, fűtöttünk, fűtöttünk... mikor leértünk, akkor ugyanis ez fogadott minket:

egy nagyon hirtelen ötlettől vezérelve... mert hát, úgy terveztük, hogy majd, egyszer... aztán tessék, jön a Brico Store, és keresztülhúzza a számításainkat... mert hogy ők kivonulnak, és akkor akcióznak... na, így tervezzen az ember!

A "kivonuló" akció első napján Ákos szabadnapos volt, hát, gondoltuk, remek alkalom lenne megvenni mondjuk a tetőszigetelést... mert hát, az fontos lenne, ugye... aztán odaértünk az üzlethez, és nem tértünk magunkhoz... konkrétan be sem engedtek már minket, annyian voltak bent, hogy kint várakoztatták a népet. Így különváltunk. Ákos bevette magát az építőanyagokhoz, én meg beálltam a sorba... Ákosnál jött először az eredmény... Szigetelés? Felejtsd el! Semmi! Na, erről ennyit, de most már bemegyünk, akármi lesz! Olyan 20-30 perc várakozás után (mialatt végignéztük, ahogy gyakorlatilag elhordják az áruház teljes készletét) sikerült bejutni... és tényleg... voltak komplett sorok, ahol SEMMI nem volt. De legalább a tolóajtó szerkezetet sikerült megvásárolni 40%-kal olcsóbban. Érdekes módon, az senkinek nem kellett...