Már többször írtam itt a blogban, hogy Óbányán a lakóházak az utca jobb oldalán, míg a gazdasági épületek/zárt kertek a bal oldalon kaptak helyet. Így jutottunk mi egy bal oldali picike kis épülethez. Az előző tulajdonos a házat megtartotta, gyönyörűen felújította, de mivel a használat során nagynak ítéltetett, így eladó lett.

A házban két külön bejáratú apartman van, az utcafrontiban egy hálószoba egy fürdőszoba és egy konyha-étkező, míg a hátsóban egy hálószoba és fürdőszoba található. A telken termő gyümölcsfák, fatároló, pince is van, és egy igazán rendezett, de nem túl nagy udvar, így különösebb munkát nem igényel a karbantartása.

A szomszédokról: a szembeszomszédok nagyon jó fejek (ezek vagyunk mi :D), a jobb oldalon állandó lakosok vannak, egy fiatal pár, így mindig van felügyelet a ház fölött, a bal oldalon hasonló gyüttmentek, mint mi, jelenleg az a ház is eladó státuszban.

Idén is volt Vendel nap és búcsú. Ákos délelőttös volt, így a rendezvények többségéről lemaradtunk, utána pedig az utolsó előtti fa kivigása és a laskagomba telepítés miatt nem jutott idő átmenni a kakas "lefejezésére".

Na, jó, ez így nem igaz, mert nem mi voltunk a tévében, hanem Óbánya, de többször is látszott a házunk! Igaz, a felvétel régebben készült, mikor még nem a miénk volt a telek. Ezt úgy raktuk össze, hogy az egyik riportalany, Éliás-Mezey Erzsébet ujjatlan felsőben volt, tehát valami nyári felvétel, viszont a kerítés még a régi, nekünk pedig az első dolgunk volt tavasszal kicserélni, mikor megvettük.

Szóval, a műsor: Átjáró, ami napi szinten jelentkezik az M2-n. A felvételt pedig itt nézhetitek meg: Átjáró_2010_10_13 Nézzétek szeretettel! Óbánya hagyományairól, régi mesterségeikről esik szó benne.

Mi az, ami miatt szerelembe estünk Óbánya iránt, és mi ad ihletet az előttünk álló évek sokszor bizony majd fárasztó munkáihoz?

Hát ezek...

A legegyszerűbben úgy lehetne megfogalmazni, hogy sok véletlennek köszönhetően és még több szerencsével...

Talán onnan kellene kezdenem, hogy gyerekként rengeteget jártunk a természetbe. Édesapám vadászik, így természetes volt, hogy vasárnaponként, ebéd után felkerekedett a család, és elindultunk kirándulni. A nyaralások is nagyrészt azzal teltek, hogy

1. vagy a Dunán sátoroztunk a családdal és barátokkal

2. vagy valami olyan helyet kerestek a szülők, ahol a természet látnivalói és történelmünk valamilyen formában összekapcsolódik.

Ilyen alapok után, talán nem meglepő, hogy hoztam magammal a nagy betűs ÉLETbe a természet iránti vonzódásomat. Pedig pár évvel ezelőtt még annak a lehetősége is felmerült, hogy pesti lyány leszek!