Ismét eltelt egy hónap az utolsó látogatásunk óta a házban. Akkor úgy tűnt, szépen lassan, de csak beköszönt a tavasz... rendezgettem a vetőmagokat, virághagymákat, kiszedtem az őszi, kiszáradt növényeket. Aztán az elmúlt négy hétben vettünk még vetőmagokat, és vártuk, hogy lemehessünk. A hosszú hétvégét szemeltük ki, mert Ákosnak is szabad volt a hétvége, ráadásul unokaöcsémék is lentre terveztek egy nagyobb csapattal, szülőkkel, barátokkal. Az, hogy hóhelyzet volt az országban, minket nem szokott különösebben eltántorítani, de most mégis a maradás mellett döntöttünk. Egy napig... aztán ahogy csendesedett a szél, Ákosból előtört a ma már Anna révén szállóigévé vált "Megyünk Óbánya, megyünk Óbánya!" érzés (Annánál ehhez feltartott kézzel való szaladgálás is társul). Úgyhogy elindultunk...

Ahhoz képest, hogy máshol milyen katasztrófális helyzet alakult ki az utakon, szombaton a 6-os út szinte tökéletesen járható volt, úgyhogy csont nélkül értünk le a házhoz. Aztán jött a második meglepetés, a hideg ellenére a ház, pontosabban a szigetelés, ismét bizonyított, jócskán pluszból indítottuk a ház felfűtését. Ehhez persze utat kellett vágni a fatárolóig a friss hóban...