Erre volt most a legnagyobb szükségem. 18-án leköltöztem Óbányára. Elvileg már 17-én le szerettem volna, de persze a fél országot körbejáró körútat kellett szerveznem az egyik ügyfelem miatt. Vagy volt ügyfelem, vagy nem is tudom... Mert hogy tizenötödikétől hivatalosan is álláskeresővé váltam, ha valaki tud valamit, ne habozzon! Ha viszont már így alakult, gyorsan útba ejtettük az IKEA-t is... Ennek eredményeként végre van egy szekrényem, amibe majd egyszer a sütő kerül, de addig, míg kedden el nem hozzuk a tálaló alját, ez az egyetlen pakolós helyem. Ami a lent töltött egy hét alatt még változott, az az, hogy végre a konyhapult alá megvarrtam a függönyöket, így most más nagyon rendezett képet mutat a konyha, főleg, hogy egy szuper szőnyeget is kapott. Képek nem készültek, de majd legközelebb megmutatjuk ezt is.

A konyha ugyan nincs kész, de azért mégis belevágtunk... Adjon valaki egy munkamentes hetet mindkettőnknek, hogy lent be tudjuk fejezni a dolgunkat! Légyszi! Na, jó, nem álmodozom...

Lassan, lassan, de azért haladunk... a nappalira még két nap kell, aztán már csak a fürdő marad. Jól hangzik, csak közben kint is rengeteg a teendő. Haladni kell ott is, mert ott tényleg szorít az idő. A mínuszokban nem lehet majd felszámolni a kertet, felásni, trágyázni. Rendbe rakni a szerszámost, kaput, utat csinálni, hogy ne nyakig érő sárban kelljen bejárni a házba. Ezeken kívül egy hőszigetelt kutyaházat is beígértünk Bobinak, a szomszéd kutyának, aki a tavalyi télen sikeresen túlélt egy tüdőgyulladást, de még egyszer nem szeretnénk ezt végignézni.

Haladunk, haladunk... mantrázom... közben pedig vendégeink is vannak. Egyre sűrűbben. Néha már zsong a ház, és ez jó! Legalábbis én ezt szerettem volna mindig...

Mai villámlátogatásunk során tesómék is elkísértek bennünket, viszont kivételesen kiskutyák nélkül mentünk. Bíztunk benne, hogy a burkolás olyan előrehaladott állapotban lesz már, ami nem engedi meg azt, hogy kutyáink ki-be szaladgáljanak a házba. Így maradtak. A burkolástól még mindig el vagyunk ájulva, annyira jól néz ki!

Először szolgálati közleményként közlöm, hogy a facebookon oldalt nyitottunk a GARHOF-nak (így találjátok majd meg), lájkoljátok, szeressétek! Hogy miért? Azért mert nagyon sok minden történik lent a háznál és velünk is, így ritkán jutunk el odáig, hogy tényleges blogbejegyzés legyen a dologból. A képeket viszont lelkesen töltögetjük fel az egyik fotós oldalra, így azokat mindig kiposztoljuk. Így, aki szeretné, naprakész információkat kaphat a házról.

És hogy mi is történik mostanság nálunk? Hát, először is a villanyszerelők végeztek az első körrel (bevésés), folyt.köv.. a vakolás után... részletesen majd ír erről Ákos, legalábbis egy félkész bejegyzés már van a rendszerben róla...

A kőművesünk, kőfaragónk, Attilánk pedig jött szombaton (nekem) hajnalban az Öreggel, és neki álltak a tűzrakónak. A tűzrakó fontos kérdés volt nálunk, milyen legyen, mekkora (leginkább nagy), milyen funkciókat tudjon ellátni, stb. Így aztán elkezdtünk tervezgetni, rajzolgatni, méregetni, míg végül összeállt papíron a dolog... Legyen jó nagy, hogy az őszi kerti hulladékot könnyen el lehessen égetni, ugyanakkor ne vegyen el a térből. Így jött az ötlet, hogy ne emelkedjen ki a tűzrakó a földből... Aztán jött a gondolat, hogy akkor viszont kell ülőke is köré, mert nagyon lent lesz, meg különben is, jó lesz az útnak is, lesz saját körforgónk! Aztán legyen beépített bográcsozó, grill és tárcsa is... Még szerencse, hogy nincsenek nagy igényeink... Egy szerencsénk van, hogy Attila lelkes, ugrik minden izgalmas dologra, így aztán nem riadt meg a feladattól. Délután 5-re készen is volt az ülőke szinte teljesen!

A veteményesem burjánzik ezerrel, a héten gazdagodott némi paradicsom, fehér és csípős paprikával, uborkával. Viszont a hétfői vihar után olyan sárban cuppogva kellett elraknom kedden (meg pallóztam magam előtt az utat), hogy bepipultam, és közöltem, hogy ÚT kell a veteményesben! Erre a műveletre sikerült is rászednem aput!

Anyu pedig meglátogatott bennünket Annával, így délután még strandolásra is sor került a teraszon a nagy melegben.

Az alap

A gerendák közét elkezdte felfalazni Ákos, és hogy minél kevesebb időt vesztegessen, lent is aludt a hétvégén. Ez volt az első éjszaka a tetőtérben :) Szombaton Annával mi is meglátogattuk. Gazoltunk, betakarítottunk, majd a munka után pizzáztunk egyet (Anna életében először, és nagyon tetszett neki). Vasárnap felmérte az ajtókat az asztalos, így június közepére már kulccsal fogjuk zárni a házat :) Jövő hétvégén kezdenek a villanyszerelők és jön a kőműves is, valamint Fertőakárhonnan a padlástégláink... Ákos szerint június végére készen leszünk belülről! Így legyen!