Na, hát ennyit a nagy fogadalomról, hogy és majd minden lent tartózkodás után írjuk a bejegyzést... egy frászt! Örülünk, ha a munkák közben néha eszünkbe jut fényképezni, nem hogy még bejegyzést írni! Szégyen, de az utóbbi időkben olyan kevés kép született a házról, hogy pl. heteket kellett várni, mire lett képünk az elkészült első szobáról, munkafázisokból pedig csak a hajópadlózást megelőző szigetelés fektetésről van képünk...

Összefoglalva: Az elmúlt másfél hónapban volt napra pontos ütemtervünk a munkafázisokra, ami megdőlt, így meszeletlen falak között nyaraltunk/nyaraltattunk. Van ajtónk, volt hivatalos költözés, a zsír új fürdőben csőtörés, ami az előszoba, az előszoba és a fürdő közti fal + a fürdő kivésésével is járt, de volt jó sok munka, nyaralás, barátok, család, pihenés, élmények, új munkák szervezése...

Kemény 19 órát tartott a "nyaralásunk", de ez is öröm! Este 5-kor érkeztünk és másnap délben már jöttünk is. Ami pedig a nyaralás szót illeti, leginkább az esti tábortűz idézte fel a hangulatot, mert egyébként szervezkedtünk, rendezkedtünk, másnap pedig én ugyanúgy dolgoztam, mintha itthon lettem volna, de lent valahogy mégis más... elég csak munka közben kinézni az ablakon...

Még mindig arra buzdítok mindenkit, hogy csatlakozzon hozzánk a facebookon, ott naprakészek vagyunk, a blogon már kevésbé... De most talán ez is változik, ugyanis szupergyors internetünk lett a házban. Tudom, vicces... minek egy félkész házba internet? De a válasz egyszerű, nekem kell a munkámhoz. Most már minden adott ahhoz, hogy egész napokat, vagy akár többet is egyben lent tölthessünk. Reggel, este, pihenésképpen tudok tenni-venni a ház körül/a házon, egyébként pedig a munkámat is el tudom látni.Tiszta jó! Úgyhogy nagy fogadalmunk, hogy addig nem jövünk haza sosem, amíg nem készül el az aktuális blog bejegyzés. Ezt az élet milliószor fogja felülírni, de azért próbálkozunk.

De hogy a házról is írjak: a vakolás gőzerővel halad. Ez a legnehezebb pont idáig a házban... nem szeretnénk sima falakt, hanem olyant, mintha tapasztva lenne. Na, ez nem megy egyszerűen, mindenkinek más elképzelései vannak erről, így mi magunk sem tudunk dűlőre jutni. Nem baj, alakul ez, az emeleten próbameszelést csinálunk, hogy igaziból is lássuk, milyen lesz ez... szegény kőművesünk meg kikészül mellettünk szépen lassan...

Időközben megvolt a szokásos orfűi csajok bulija is, így sikerült felavatni a tűzrakót! Az pedig külön öröm, hogy a tavalyi lehetetlen állapotok miatt a tónál tartott ebéd, végre visszatért a régi székhelyére. A terasz szuperül funkcionált a 40 fokokban.

Nekünk mostanság lent a legtöbb munkát a veteményes adja. Folyamatosan van mit szüretelni (borsó, bab, uborka), szerdán pedig már a második körös telepítést csináltuk. Helycserés támadás, a saláta helyére bab, a spenót helyére borsó, a borsó helyére retek, a bab helyére pedig felesben saláta és spenót került. Babból, spenótból nem kell vásárolnunk idén, ez tuti, több  zacskó pihen mindegyikből a fagyasztóban, borsóból szükséges az utánpótlás. A répáink iszonyú finomak, az első adag uborka kint kovászolódik a teraszon, a bébi cékla savanyításra vár egy adag aprócska lilahagymával együtt. Mi kell még? Ja! A vöröshagymák! Kiszedtem őket szerdán, miután Péter-Pálkor eltiportam őket. Még nincs igazi vörös kérge, de nálunk gyorsan fogy a hagyma, nem lesz ideje megromlani.

Napról napra fejlődünk, épülünk, szépülünk. Már hogy a ház... mi meg lassan, de biztosan csúszunk szét, épülünk le, őszülünk, ráncosodunk... Tavaly, amikor egy brigád dolgozott a házon, valahogy kisimultabban szemléltük az eseményeket. Az elvégzett munka most is pont olyan tökéletes, csak kb. hatszor annyit kell rohangálnunk, szervezkednünk, terveznünk. Nem baj, látszik a vége, és ha néha már egymás és a saját határainkat is súroljuk, azért az, hogy látszatja van a dolognak, minden alkalommal örömmel tölt el bennünket.

Végéhez ért a tűzrakó projekt, elkészült a szennyvíz bekötés (Ehhez az egész udvart és az utcát is fel kellett túrni, az pedig, hogy mindez mibe került, arról már ne is beszéljünk, mert a gyomorideg jön az emberre), a ház vakolása pedig megkezdődött az emelettel. Mindemellett rendezzük a veteményest, szüretelünk, nem unatkozunk, na!

A gerendák közét elkezdte felfalazni Ákos, és hogy minél kevesebb időt vesztegessen, lent is aludt a hétvégén. Ez volt az első éjszaka a tetőtérben :) Szombaton Annával mi is meglátogattuk. Gazoltunk, betakarítottunk, majd a munka után pizzáztunk egyet (Anna életében először, és nagyon tetszett neki). Vasárnap felmérte az ajtókat az asztalos, így június közepére már kulccsal fogjuk zárni a házat :) Jövő hétvégén kezdenek a villanyszerelők és jön a kőműves is, valamint Fertőakárhonnan a padlástégláink... Ákos szerint június végére készen leszünk belülről! Így legyen!