Na, hát ennyit a nagy fogadalomról, hogy és majd minden lent tartózkodás után írjuk a bejegyzést... egy frászt! Örülünk, ha a munkák közben néha eszünkbe jut fényképezni, nem hogy még bejegyzést írni! Szégyen, de az utóbbi időkben olyan kevés kép született a házról, hogy pl. heteket kellett várni, mire lett képünk az elkészült első szobáról, munkafázisokból pedig csak a hajópadlózást megelőző szigetelés fektetésről van képünk...

Összefoglalva: Az elmúlt másfél hónapban volt napra pontos ütemtervünk a munkafázisokra, ami megdőlt, így meszeletlen falak között nyaraltunk/nyaraltattunk. Van ajtónk, volt hivatalos költözés, a zsír új fürdőben csőtörés, ami az előszoba, az előszoba és a fürdő közti fal + a fürdő kivésésével is járt, de volt jó sok munka, nyaralás, barátok, család, pihenés, élmények, új munkák szervezése...

... elragadnak magukkal a hétköznapok, álmodozom egy szebb világról, könnyebb életről. Összetörtem lelkileg. Megesik. Egy darabig hadakoztam, most már inkább beletörődtem. Vágyom a szebb életre, az elképzelt szebb életünkre. Nagyon mocskos világot élünk, és nem tudom, hogy akarok-e én ennek része lenni...

Múlt hétvégén már odáig jutottam, hogy az egyetlen kitörési pont az életemből ez a ház lehet. Felmondom az eddigi életemet, leköltözök. Veszek egy tehenet, egy kecskét, vajat, sajtot csinálok és saját készítésű kenyeret a saját készítésű kemencémben. Láttam magam, ahogy reggel kiengedem a tyúkokat kapirgálni, miközben összeszedem a tojásokat, utána rendbe rakom a konyhakertet, leszedem az éppen érő gyümölcsöket, majd neki állok ebédet főzni az én drága uramnak. Közben Dorka napozik a teraszon, vagy együtt járják az ellenőrző körüket a befogadott macsekunkkal.

Az álmot nem adtam fel, de bármennyire is fáj, rosszul esik, megvisel, muszáj helytállni a mostani életemben. Így maradt két nap boldogság, amit azzal töltöttünk, hogy kicsit közelebb kerüljünk az ÁLOM-hoz...

Walt Disney szerint: „Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.”