Éppen pont egy hét után jutottunk le megint a házba. Ez nem is lenne baj, meg hát lesz ez még így se, de ez volt az első alkalom ezekben a hűvös időkben, hogy ilyen hosszan fűtés nélkül maradt a ház. De jelentjük, a 60 centis falak azért megteszik a hatásukat, hiába, hogy még nincsen leszigetelve a tető. Egy hét alatt 20 fokról 13 fokra hűlt le a ház, ami még mindig jóval felette van a nappali-, nemhogy az átlagos napi közép hőmérsékletnek. Mindezek ellenére, nem hazudok, ez nem az az állapot, amibe olyan jól esik megérkezni. Az viszont nagyon jó, hogy 4 óra alatt újra elérjük a 20-21 fokot. A hálóról nem beszélek, mert ott ennyi idő alatt akár 28 fokot is képesek vagyunk csinálni, tekintve az az egyetlen ajtóval zárható szeparált helyiségünk.

De hogy honnan tudjuk mindezt? Hát, innen...

Igen, igen, minden helyiség kapott egy termosztátot, ami majd az infrapanelnél lesz fontos. Az én női agyam pedig nehezen fogja fel, hogy akkor miért is volt ez olyan fontos, hogy most felkerüljön, de fel is adtam, hogy erre fény derüljön... mert hát oké, hogy balfék vagyok, és képes voltam az 500 forintos hőmérőt a vásárlást követő másfél órán belül elejteni és eltörni, de hogy ezért bosszúból 30 egynéhány ezer forintos "hőmérőket" kellejen felszerelni, az azért meredek... mindegy, ezt én nem érthetem. Cserébe viszont nem nyúlok hozzá, nehogy véletlenül eltörjem, viszont lelkesen nézem a hőmérsékletet fél óránként!

A hétvége fő-fő szenzációja viszont az volt, hogy elkészült a másfél hónapja megrendelt asztallapunk, amit szüleim fuvaroztak utánunk, tekintve, hogy ennek örömére egy kilencfős ebédet adtunk. És hát mégis milyen jó már, hogy nem a 2 m*1 m-es asztalt kell körbeülni, hanem a két asztalt összetéve 4 m*1m-est! Akkora volt az asztal, mint egy jobb fajta lakodalomban, és hát mire a só elért az asztal egyik végéből a másikba, beletelt vagy 5 percbe, valamint a beszélgetések is felettébb hangosan zajlottak, hogy A-ból B-be eljusson hang, de azért így volt ez jó!

Vendégeink pedig azok a kedves barátaink voltak, akik révén, még ha közvetett módon is, de megvettük a házat. Ők kerestek anno a Mecsekben vendégháznak is jó házat, és mivel mi akkoriban sűrűn jártunk erre, írogattuk a telefonszámokat, fotóztunk. Aztán, láss csodát, eltelt négy év, és most a mi házunkban ücsörgünk...

Az ebéd után futotta még egy gyors rétesezésre is Kisújbányán. Két hét alatt is rengeteget változott az erdő...

Séta után pedig olyan fáradtak voltak a kiskutyák, hogy még össze is bújtak! Nálunk ezek a ritka szép pillanatok... Ja, meg Dorka meghúzta a lábát, úgyhogy sántikál, megyünk a dokihoz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.