mert volt segítségünk, így nem egyedül kellett megoldani mindent... Most nem azért, hogy fényezzem magunkat, de négyen mindig annyit haladunk... egyszerűen jók vagyunk és pont.

Ákos lepácolta a háló gerendáit, én a födémdeszkákat, anyu rendbe tette a virágos kertet és apunak segített a fűnyírásnál a szegélyeknél, apu pedig még az utcán is lenyírta a füvet a buszmegálló környékén, úgyhogy a falugondnoknak nem sok munkát hagyott. Ha mindezt kettőnknek kellett volna megcsinálnia, akkor még hétfő este se végeztünk volna, így viszont... sőt, este még az újdonsült búvárszivattyút is kipróbáltuk, végiglocsoltuk a kertet! Szuper lesz!

A veteményesben nagyon komolyan nyomakodik a retek, a borsó, a saláta, a spenót, a vöröshagymák. Jövő hétre már a répa és a fokhagyma is szépen kirajzolja a sorát, most még nem látszanak a képeken. A fűszernövények közül a tárkony kb. a duplájára nőtt, és az oreganó is kis leveket hozott...

Immár sokadszor. Addig is, míg nem tudunk bent haladni a munkáinkkal, muszáj valami mással foglalkozni. Mostanában vissza kell fogjuk magunkat anyagilag, túl sok a plusz költség, nem nagyon marad a hó végére miből kiszorítani a házra valót. Szerencsére most holt szezon van esküvők, ünnepek, családi események terén (csak a karácsonyt éljük még túl…), viszont a folyamatosan növekvő üzemanyagárak még így is visszavetnek majd bennünket az elkövetkezendő hónapokban. Jókor jön a tél… kevesebbet tudunk lemenni, hiszen fűtésünk még nincsen, időzni nem tudunk, ha bejönnek a fagyok, a kertben sem nagyon lehet csinálni semmit.

Néptáncos körökben biztosan nem kell magyarázatot fűzzek a címhez, elég meglátni a címet, és nagy lelkesedéssel tekeri tovább az egeret az illető. Azoknak, akik viszont még soha nem hallottak róla, vagy ha hallották is, nem különösebben érintette meg őket a dolog, íme egy kis beszámoló.

Körösfeketetó (Negreni) Erdélyben található, mindjárt a Király-hágó lábánál a második falu. Minden évben, október második hétvégéjén rendezik itt a Feketetói vásárt. A modern árucikkek mellett Erdély minden tájáról érkeznek árusok mindenféle régiségekkel és  kacatokkal. Mi régebben a népviseletekért jártunk ki, újabban a vászonnemű (párnahuzatok, terítők, törölgető ruhák), régiségek, fa-és gyékényáruk hoznak lázba. Na, jó, azért egy gyönyörű alsószoknyával még most is sokáig szemeztem, de végül erősebb voltam, mint ő.

Hangulatok (forrás: saját és internet)

Hát ez a nap is eljött... Tudtuk, hogy hamar itt lesz, tudtuk, hogy fájni fog, de azt is tudjuk, hogy ez a búcsú nem végleges. Már most készítjük elő a 2. ütemet, szervezzük az életünket, az előttünk álló munkákat, amit addig is el kell végezni. Lelkes kis csapatunk, miután végzett a rájuk bízott munkákkal, most elvonult nyaralni (és tényleg! Egy hét szabit kaptak a munkások, főnökök. Értetek már ilyen rendes főnökséget az építőiparban?!). Az már csak hab a tortán, hogy mindezt a legjobbkor tették... ezt a meleget elviselni nem is lehet máshogy, csak víz mellett.

Az elmúlt két napban kétszer voltunk lent, hűsölést keresve az erdőben, patakban...