Szintén a semmiből lett, de legalább olyan fontos szerepe van, mint a konyhának. Jó nagynak kellett lennie, fedettnek, hogy védjen esőtől, naptól, széltől. Pont olyannak, mint amilyen lett!

Éppen múlt héten kérdeztem Ákost, hogy mit fogunk csinálni esténként most majd, ha jön az ősz, és nem lesz még kályhánk. Lent az egy sparhelttel nem tudunk annyira befűteni, hogy lent lehessen aludni, amíg a konyha még nincs meg, egyre keservesebb lesz a kinti mosogatás (jó, tudom, lavórban bent is lehetne), szóval rövidülnek a lentlétek... Ákos válasza: majd varrunk, meg blogot írunk... és tényleg... itt a rossz idő, és most pótoljuk mindazt, ami az elmúlt időszakban kimaradt.

A konyha a ház lelke. Mondtam már? Biztosan. De ez így van, pláne egy olyan helyen, ahol nincs esti tévézés. Vannak beszélgetések, szarvasbőgés hallgatás, esti sütés-főzés, tábortűz, könyv olvasás, kártyaparti... és ezt mind lehet csinálni a nagy 2m x 1m-es étkezőasztalnál. Na, hát többek között ezért is fontos a konyha...

Ugyan a bejegyzés tegnap született, de mindent azért nem lövünk el egy nap! Innen nézve holnap, de Nektek ma kerül posztolásra... na, sikerült mindenkit összezavarni? Nem baj, a nappali nálam sokkalta világosabb... és a legkevesebb munkát adja. Azzal, hogy le lett mosva a kőfal, ki lett fugázva és lekerült a padlástégla, gyakorlatilag el is készült... 1-2 foltban kell meszelni, így azt húzzuk mindig, majd az lesz az utolsó. Lehetett volna az első is, és verhettük volna a mellünket, hogy mekkora királyság van, mert készen vagyunk egy szobával, de mi szeretjük a kihívásokat, a legnehezebbekkel kezdünk! Na, meg egyébként is mostanában sokkal inkább csak egy átjáróház az a szoba. Nappalinak legalábbis nem nevezném még a legnagyobb jóindulattal sem. Voltak jobb pillanatai is a nyáron, most nem azt éli... most átmeneti bútorraktár, aminek éppen nincs helye a konyhában, az ott hever, a bútorok pedig felújításra várnak. Bízzunk benne, hogy szép hosszú indián nyár vár ránk, és lesz elég időm a teraszon elbütykörészni velük...

A legnagyobb átalakuláson a mostani nappali, hajdani istálló ment keresztül...

Mint azt az összefoglaló bejegyzésben is írtam, működöképes, de jelenleg a legproblémásabb helyiség, és a legnagyobb paránk. Bár a bejegyzés után házunk tervezője, Lilla barátném egyből szolgált ötlettel, így annak továbbgondolásaként lehet, hogy meg is van a jövő tavaszi első nagyobb munka... Először is az aljzat könnyebb tisztíthatósága érdekében mindenképpen szükséges valamit kitalálnunk, másodsorban a tolóajtó rendszer beszerelése is majd egy havi fizetésem, és akkor még nem is beszéltünk a tejüveg átfordítható ajtóról, ami hol a WC, hol a zuhanyozó ajtajaként funkcionálna... A fürdő így is rengeteg pénzt vitt már el, az álom zuhanyszett, a bidés WC, a metrócsempe, bár messze van a luxus kategóriától, azért nem is a két filléres tételek. Legnagyobb meglepetésemre éppen az egyedileg készíttetett mosdókagyló volt az, ami a legkisebb kiadást jelentette... Készültem olyan 25-30.000 Ft-ra, ezzel szemben 7.000 Ft-ba került. Úgyhogy gyorsan vettem hozzá még kiegészítőket. Így teljes lett a fürdőszobaszekrény, főleg, hogy tegnap végre függöny is kapott... (a szekrény egyébként 3.000 Ft-ba került a vaterán úgy 2 éve, mikor a tervek készültek.  Szegény Lillát úgy hívtam fel egyik este, hogy találtam egy szekrényt, tökéletesen illik a koncepcióba, de emiatt a fürdő ajtaját arrébb kell tenni... Arrébb tette... a szekrény pedig tökéletes, pont olyan, mint mikor elképzeltem annak idején a fürdőt...).

Annak idején ez a helyiség volt a padlásfeljáró.

A délelőtti összefoglaló után szobánként is megmutatom képekben, honnan, hová jutottunk el.

A főháló a kocsiszín, majd garázs funkciót töltötte be hajdanán. Ki gondolta volna akkor, hogy ebből: