Kicsit muszájból, kicsit a saját kedvemre indultam neki Óbányának a két kutyával 8-án hétfőn. Tudom, már megint el vagyok maradva, de hát ez van... Muszájból, mert az Ördögszekeres hétvége után vissza kellett vinnem Kisújbányára a kölcsönkapott ételes dobozt, amiben a maradék babgulyást hoztuk el, és a saját kedvemre, kedvünkre, mert minden napra beütemeztem a csajokkal egy kisebb-nagyobb túrát.Képek csak a kisújbányai túráról készültek, de azért volt még "halállejtős" túra, csak visszfelé, valamint közös kutyasétáltatás is.

Hát ez a nap is eljött... Tudtuk, hogy hamar itt lesz, tudtuk, hogy fájni fog, de azt is tudjuk, hogy ez a búcsú nem végleges. Már most készítjük elő a 2. ütemet, szervezzük az életünket, az előttünk álló munkákat, amit addig is el kell végezni. Lelkes kis csapatunk, miután végzett a rájuk bízott munkákkal, most elvonult nyaralni (és tényleg! Egy hét szabit kaptak a munkások, főnökök. Értetek már ilyen rendes főnökséget az építőiparban?!). Az már csak hab a tortán, hogy mindezt a legjobbkor tették... ezt a meleget elviselni nem is lehet máshogy, csak víz mellett.

Az elmúlt két napban kétszer voltunk lent, hűsölést keresve az erdőben, patakban...

Legutóbb még arról írtam, hogy itt az ősz, most pedig ugyanezt mondhatnám a télről is. Ezelőtt egy héttel még rövid ujjúban flangáltunk, a mostani hétvégén pedig már a téli vadászós szerelésem felét magamra aggattam, és bizony a gumicsizma is jó szolgálatot tett.

Kutyás barátaink érkeztek erre a hétvégére Budapestről, és én oly sokat áradoztam már Óbányáról, hogy muszáj volt lemennünk. Az idő eléggé ramaty módon indult, de ahogy megérkeztünk, az eső is feladta, így bőven volt lehetőségünk arra, hogy a Kisújbánya felé vezető utat bejárjuk oda-vissza. Magam is mindig elcsodálkozom az útvonal szépségén, és hiszem, hogy ezt a csodálatot, szeretetet a táj és Óbánya iránt másokra is át tudjuk ragasztani. Mondják, a kutya olyan, mint a gazdája, és fordítva. Amennyire boldogok vagyunk mi, legalább azt a boldogságot látom Dorka és most már Sophie arcán is, mikor leérünk. Ez a mostani kirándulás bizonyítéka volt annak, hogy mi is és kutyáink is képesek ezt az örömöt szétárasztani a velünk érkezőknek. Sokat álmodozunk róla, hogy milyen lesz, ha a saját házikónkban látjuk vendégül a barátainkat. Vannak napok, amikor csak ez éltet. Hogy majd egyszer egy téli, havas estén velünk lesznek a szeretteink, barátaink, begyújtunk a kályhába, hallgatjuk, ahogy pattog a tűz, közben forralt bor, mézeskalács és karácsony illat lengi be a házat. Kint a kemencében sül a friss kenyér a vacsorához, és ha kinézünk, elámulunk a havas tájon, a hegyeken. A kutyák, és addigra már egy macska is, kényelmesen nyújtózkodnak a szőnyegen az aznapi séta után.

Ma két zöld lámpát is kaptunk. Egyrészt a vételár megérkezett az eladóhoz, másrészt kaptunk kulcsot a házhoz. Leszedtük az eladó táblát a házról, és bejártuk az udvart, házat, és már most kitűztünk feladatokat az idei évre.

De még mielőtt nekikezdenék a feladatok ecsetelésének, szeretném megmutatni a környéket és a házat.