Legutóbb még arról írtam, hogy itt az ősz, most pedig ugyanezt mondhatnám a télről is. Ezelőtt egy héttel még rövid ujjúban flangáltunk, a mostani hétvégén pedig már a téli vadászós szerelésem felét magamra aggattam, és bizony a gumicsizma is jó szolgálatot tett.

Kutyás barátaink érkeztek erre a hétvégére Budapestről, és én oly sokat áradoztam már Óbányáról, hogy muszáj volt lemennünk. Az idő eléggé ramaty módon indult, de ahogy megérkeztünk, az eső is feladta, így bőven volt lehetőségünk arra, hogy a Kisújbánya felé vezető utat bejárjuk oda-vissza. Magam is mindig elcsodálkozom az útvonal szépségén, és hiszem, hogy ezt a csodálatot, szeretetet a táj és Óbánya iránt másokra is át tudjuk ragasztani. Mondják, a kutya olyan, mint a gazdája, és fordítva. Amennyire boldogok vagyunk mi, legalább azt a boldogságot látom Dorka és most már Sophie arcán is, mikor leérünk. Ez a mostani kirándulás bizonyítéka volt annak, hogy mi is és kutyáink is képesek ezt az örömöt szétárasztani a velünk érkezőknek. Sokat álmodozunk róla, hogy milyen lesz, ha a saját házikónkban látjuk vendégül a barátainkat. Vannak napok, amikor csak ez éltet. Hogy majd egyszer egy téli, havas estén velünk lesznek a szeretteink, barátaink, begyújtunk a kályhába, hallgatjuk, ahogy pattog a tűz, közben forralt bor, mézeskalács és karácsony illat lengi be a házat. Kint a kemencében sül a friss kenyér a vacsorához, és ha kinézünk, elámulunk a havas tájon, a hegyeken. A kutyák, és addigra már egy macska is, kényelmesen nyújtózkodnak a szőnyegen az aznapi séta után.

Mikor ránézek a házunkra, ezt látom. Más, aki ránéz a házunkra egy lepukkant kis épületet lát, amiről málladozik a vakolat, ami istállószagú, huzatos, és sokakon látom a kétségbeesést, szánalmat, hogy te jó ég, mibe vágtak bele ezek a fiatalok! Szeretném, ha bizonyítani tudnánk Nekik, de leginkább magunknak, hogy képesek vagyunk rá, és ha Ők még nem is látják a csodát, mi minden alkalommal átéljük. Ez a hely ezt adja nekünk. Annak pedig nagyon tudunk örülni, és még lelkesebbé tesz minket, ha más is meglátja ezt. Ha a hely szelleme másokat is megérint, ha akár csak egy kis időre is átélik ezt a csodát, nyugalmat, békét, akkor már megérte belevágni. Ezen a kiránduláson szerintem ez történt.

Remélem, hogy egyszer beteljesül az álmunk, és akkor mindenki, aki nekünk kedves, megéli velünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.