Nem voltunk a háznál 10 napja... miután én a héten egyedül voltam itthon, így az összes kötelezően elvégezendő munka után úgy döntöttem, teljesen mindegy, hol vagyok egyedül... így aztán lementem. Hát, mit mondjak, tűzoltás volt a javából... ráment a teljes szerda délutánom és a csütörtök délelőttöm, fél délutánom, mire rendbe sikerült vágnom a kertet... tanulság: nem lehet egy hétnél tovább magára hagyni az udvart...

Innen indultam:

2013. április 22-én kezdem el írni a bejegyzést, és nem tudom, mikor lesz vége... mint ahogy azt sem, hogy meddig leszünk lent... szóval, ez majd időközben alakul...

Pénteken jöttünk le a házba, én azzal a szándékkal, hogy haza se megyek, mert annyira ígérik a jó időt, hogy majd most aztán minden létező dolgott bepótolok, ami elmaradt. Aztán úgy alakult, hogy az aznapi születésnapomra kaptam egy koncertjegyet, ami miatt minimum csütörtökig maradnunk "kell"... :) soha rosszabb szülinapot!

Szombaton igaz pihenős napot tartottunk, élveztem a napot, be sem mentem egész nap... folyománya: minimum másodfokú égési sérülések elszenvedése... ki a frász gondolta, hogy április közepén és szarrá lehet égni???!!! Ami viszont szívderítő, hogy kivételesen a felesleges csíkok elmaradtak, ugyanis igazi napozást rendeztem fürdőruhában, nem pedig a szokásos póló/trikó-rövid nadrág vonalak mentén sikerült produkálni a színváltozást...

Az egyetlen munka, amit elvégeztünk, az egy szép régi szék átkárpitozása. Életünk első munkája volt, tehát úgy tessék nézni, nekünk mindenesetre nagyon tetszik...

Már többször írtam itt a blogban, hogy Óbányán a lakóházak az utca jobb oldalán, míg a gazdasági épületek/zárt kertek a bal oldalon kaptak helyet. Így jutottunk mi egy bal oldali picike kis épülethez. Az előző tulajdonos a házat megtartotta, gyönyörűen felújította, de mivel a használat során nagynak ítéltetett, így eladó lett.

A házban két külön bejáratú apartman van, az utcafrontiban egy hálószoba egy fürdőszoba és egy konyha-étkező, míg a hátsóban egy hálószoba és fürdőszoba található. A telken termő gyümölcsfák, fatároló, pince is van, és egy igazán rendezett, de nem túl nagy udvar, így különösebb munkát nem igényel a karbantartása.

A szomszédokról: a szembeszomszédok nagyon jó fejek (ezek vagyunk mi :D), a jobb oldalon állandó lakosok vannak, egy fiatal pár, így mindig van felügyelet a ház fölött, a bal oldalon hasonló gyüttmentek, mint mi, jelenleg az a ház is eladó státuszban.

Az ünnep gyorsan eltelt, Annával szombaton húsvétoltunk, úgyhogy a továbbiak csendesen elmentek. Már csak azért is, mert Ákos végig dolgozott... Így aztán hétfő délután tudtunk csak lemenni a házba, viszont csak ma jöttünk haza... ÉS(!!!) végre dolgoztunk is! Úgyhogy rrrrrrrengeteg képpel készültünk!

Először is a házat tavaszi díszbe öltöztettem...

Ismét eltelt egy hónap az utolsó látogatásunk óta a házban. Akkor úgy tűnt, szépen lassan, de csak beköszönt a tavasz... rendezgettem a vetőmagokat, virághagymákat, kiszedtem az őszi, kiszáradt növényeket. Aztán az elmúlt négy hétben vettünk még vetőmagokat, és vártuk, hogy lemehessünk. A hosszú hétvégét szemeltük ki, mert Ákosnak is szabad volt a hétvége, ráadásul unokaöcsémék is lentre terveztek egy nagyobb csapattal, szülőkkel, barátokkal. Az, hogy hóhelyzet volt az országban, minket nem szokott különösebben eltántorítani, de most mégis a maradás mellett döntöttünk. Egy napig... aztán ahogy csendesedett a szél, Ákosból előtört a ma már Anna révén szállóigévé vált "Megyünk Óbánya, megyünk Óbánya!" érzés (Annánál ehhez feltartott kézzel való szaladgálás is társul). Úgyhogy elindultunk...

Ahhoz képest, hogy máshol milyen katasztrófális helyzet alakult ki az utakon, szombaton a 6-os út szinte tökéletesen járható volt, úgyhogy csont nélkül értünk le a házhoz. Aztán jött a második meglepetés, a hideg ellenére a ház, pontosabban a szigetelés, ismét bizonyított, jócskán pluszból indítottuk a ház felfűtését. Ehhez persze utat kellett vágni a fatárolóig a friss hóban...