Mi lehetne jobb döntés egy hét kollektív lebetegedés és a karácsonyi trakta után, mint Óbánya? Ott, ahol igazi tél van, hóval, forralt borral, barátokkal...

Bár még vannak gyenge pontjai a teleknek és a háznak, ami a biztonságot illeti, de most már zárhatóak a kapujaink. Na, nem ez volt a lényeg benne igaziból, hanem az, hogy végre kilinccsel lehessen közlekedni, de az egyik a másik nélkül nem ment...

Közben hétvégén Fickó meglátogatta a lányokat. Ő az a talált magyar vizsla fiú, akiről olvashattatok a blogon. Szerencsére, miután nálunk játszott a lányokkal, nem ment el a faluból (hiába, a szerelem...), így kóborlása végetért. Szomszédainknál szuper helye lett, ha pedig lent vagyunk, akkor jön át és együtt töltik a napot a csajokkal.

Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy mennyire fontos volt nekem a tegnapi nap. Erre vágytam gyakorlatilag az építkezés megkezdése óta... végre visszakapni az udvart! De hogy mindezt ennyire pazar módon, azt nem is gondoltam... A bobcat játszi könnyedséggel, mindössze 2 és 1/2 óra alatt szétdobálta, kiegyenlítette a talajt, amitől most olyan szép és főleg sík területünk lett, hogy az valami csuda! Mivel a mi - most már összevont - telkünk, két külön kis telekből állt, a falu szintje pedig folyamatosan emelkedik az erdő felé, így a két telek között volt egy kis (olyan 30 centi) szintkülönbség. Az előző tulaj ezt próbálta valamelyest összehozni, szerintem egészen jól sikerült is (Ákost ez jobban zavarta), de látva a mostani állapotot, valóban érzékelhető a különbség. Kivitelezőink javaslatára helyben terítettük szét a házból és az alapból kiemelt földet. És ha már ott volt egy ilyen szuper kis gép, akkor egy füst alatt a helyére került a szőlőprés-asztal, illetve a leendő sziklakert egyik elemét adó "fűszervövénykert" alap, valamint elkészült a kocsibeálló is.

Ez egy múlt hétről elmaradt bejegyzés. Már régen meg kellett volna írnom köszönetképpen segítőinknek, akik voltak olyan kedvesek, hogy feláldozták a múlt hét péntek délutánjukat a födémgerendák behelyezésére, de a hétköznapok eseményei maguk alá gyűrtek rendesen... de, ami késik, nem múlik, itt vagyok, írom, és főleg köszönöm, hogy segítségünkre voltatok fiúk! Most már látszanak a helyiségek határai, sokkal inkább kézzelfogható lett az egész.

Mi pedig arra szántuk a szombatunkat, hogy bent is leverjük a régi részen a vakolatokat, aohol szükséges, illetve minden kőfelületet kiszabadítottunk, hogy aztán eldönthessük, mi lesz velük. A fürdőben feltörtük a régi kőalap látszó részét, ami bezavarna csak a gipszkartonozásba, és gyönyörű puccba vágtuk a házat...