Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy mennyire fontos volt nekem a tegnapi nap. Erre vágytam gyakorlatilag az építkezés megkezdése óta... végre visszakapni az udvart! De hogy mindezt ennyire pazar módon, azt nem is gondoltam... A bobcat játszi könnyedséggel, mindössze 2 és 1/2 óra alatt szétdobálta, kiegyenlítette a talajt, amitől most olyan szép és főleg sík területünk lett, hogy az valami csuda! Mivel a mi - most már összevont - telkünk, két külön kis telekből állt, a falu szintje pedig folyamatosan emelkedik az erdő felé, így a két telek között volt egy kis (olyan 30 centi) szintkülönbség. Az előző tulaj ezt próbálta valamelyest összehozni, szerintem egészen jól sikerült is (Ákost ez jobban zavarta), de látva a mostani állapotot, valóban érzékelhető a különbség. Kivitelezőink javaslatára helyben terítettük szét a házból és az alapból kiemelt földet. És ha már ott volt egy ilyen szuper kis gép, akkor egy füst alatt a helyére került a szőlőprés-asztal, illetve a leendő sziklakert egyik elemét adó "fűszervövénykert" alap, valamint elkészült a kocsibeálló is.

Mikor elegem van a világból, az emberekből megnézem a saját blogunkat, és menekülök legalább fejben... Múlt csütörtökön ennél már többre volt szükség. Munka után egyszerűen MUSZÁJ volt lemenni!

Ákos már régóta tervezi, hogy veszünk egy fűnyírót, de megmondom őszintén, nem nagyon jutottunk dűlőre. Áramunk nincs, a benzinmotoros gépek nagyok, hangosak és jó drágák, így alternatívaként bedobtam a Gardena suhanóját. Régről voltak emlékképeim, nagypapámnak volt ilyen típusú fűnyírója. Gyerekként mi szerettük, mert mi is használhattuk, akár naponta is, ha úgy tartotta kedvünk, de az igazat megvallva, nem sokat ért. Szóval, beszélgettünk fűnyírókról, lehetőségekről. A vége az lett, hogy megbíztuk a volt falugondnokot, hogy legalább havonta egyszer nyírja le az udvart. Ez rengeteget számított, nem úgy kellett lemennünk minden alkalommal, hogy rettegtünk, mi vár ránk...

Először is sajnálattal kell tudatnom Veled, kedves Olvasó, hogy nagy hibát követtünk el a múlt szerdai fűnyírás során... nevesen: nem vittünk magunkkal fényképezőgépet.

.+!%/=("+&#>@.... itt hagytam némi helyet a szidkozódásoknak, és akkor folytatom.

Szóval, nem vittünk, pedig nagyon megérte volna... nagyon szép ilyen volt, ilyen lett képeket tudtunk volna készíteni, de ha már egyszer így alakult, nincs mit tenni. Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem éppen büszkén mutogattam volna a képeket, de csak így tudtuk volna bemutatni a teljes valót. Így csak a vizuális képzelőerődre támaszkodhatok.