Visszatért a tél a húsvéti hétvégére, de Ákos igyekezett kihasználni még az utolsó meleg napot, hogy a födémgerendákat megpróbálja lecsiszolni. Sok, nincs mese, de haladni kellene vele, különben nem lesz kész a födém időre, mire újra át kellene adnunk a terepet a vállalkozóinknak. Anélkül nem lehet megoldani a villanyszerelést, márpedig a vakolás előtt annak is meg kell lennie... és aztán még burkolás is... ugye, ugye, ugye?! Olyan jó lesz!

Péter, az ácsunk, aki egyébként újdonsült apuka, sokat dolgozott a héten. Kialakította a lépcsőfeljárót, legyalulta a maradék födémdeszkáinkat. -most már tényleg csak rajtunk múlik...

Áll a ház, érdemi munka most nem történik. Nekünk kell haladnunk a magunk módján. Minden létező szabad percünket erre szánva. Így mára a málna és a szamóca áttelepítését tűztük ki célul. Ezzel felszabadult a fatároló melletti terület, ahová át lehet pakolni a köveket, így már nem lesz útban semmi a markolónak a tereprendezéshez. Na, majd apránként...

Hát ez a nap is eljött... Tudtuk, hogy hamar itt lesz, tudtuk, hogy fájni fog, de azt is tudjuk, hogy ez a búcsú nem végleges. Már most készítjük elő a 2. ütemet, szervezzük az életünket, az előttünk álló munkákat, amit addig is el kell végezni. Lelkes kis csapatunk, miután végzett a rájuk bízott munkákkal, most elvonult nyaralni (és tényleg! Egy hét szabit kaptak a munkások, főnökök. Értetek már ilyen rendes főnökséget az építőiparban?!). Az már csak hab a tortán, hogy mindezt a legjobbkor tették... ezt a meleget elviselni nem is lehet máshogy, csak víz mellett.

Az elmúlt két napban kétszer voltunk lent, hűsölést keresve az erdőben, patakban...

Hát, ezt is megértük két év után... lassan, de biztosan kutya-és vadbiztos kerítésünk lesz. Na, nem mintha a kutyák annyira törekednének kifelé, a vadak meg befelé, de a szépérzékemet mondhatni igen erősen bosszantotta már. Arról a sok szemétről nem is beszélve, amit odahordtak a kerítés tövébe "erősítés" gyanánt. Gyakorlatilag egy fél kórházi kórtermet be tudnánk rendezni vaságyakból... Ugyan most "csak" a hátsó rövid oldallal végeztünk, de jövő hétvégén meglesz a buszmegálló oldala is. Ha elég ügyesek leszünk, akkora szomszéd felé is sikerül eljutnunk legalább egy darabon...

Zajlanak az események – 2010. március 11-i gondolatok

Olyan nincs, hogy ne legyen semmi, nálunk meg különösen nem… állandóan megy a pörgés. Mostanság éppen a lakástakarék-pénztárhoz tartozó hitelünk ügyében rohangált Ákos nagyon sokat, közben én lerottyantam, az idő is vacakol, úgyhogy néha kezdem úgy érezni, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj. A már most látható programjaink és az eddigi időjárás miatt, az előre eltervezett márciustól június végéig tartó bontási és előkészítési munkálatokra szánt idő összesen tíz hétvégére redukálódott, és ebben még nincsenek benne a nem várt események. Pedig nagyon sokat vártam ettől a hétvégétől is, mert végre három nap egyben, nagyon jól lehetne haladni, de a tavasz csak nem akar ideérni… Egy hete állnak a garázsban az egyik virágküldő cégtől vásárolt növényeim, és várják, hogy végre a helyükre kerüljenek, azokat is szerettem volna elültetni. Jövő hétre már mondja a jó időt, de ki tudja, bírják-e addig, illetve az a hétvége is éppen pont olyan hétvége, mikor persze program van…