Igyekszem a lehető legtöbbet írni arról, milyen érzéseink vannak Óbányával kapcsolatban, arról, hogy milyenek a rövid és hosszú távú terveink, mik az álmaink. Mi érezzük és átéljük ezt, hiszen nincs nap, hogy ne lenne beszédtéma közöttünk. Ha lemegyünk, állandóan méricskélünk, számolunk, ha itthon vagyunk, akkor rögzítjük az adatokat, tervezünk, virtuálisan tologatunk, berendezünk.

Most jutottunk el odáig, hogy talán sikerült minden fontos kérdésben kompromisszumra jutni. Na, nem mintha ez annyira nehezünkre esne, a probléma általában azért van, mert mindig újabb és sokkal jobb ötletek jönnek elő, ezzel felrúgva az előzőeket…

2009. 06. 18. csütörtök

Olaszul tanulunk (inkább tanítanak) lassan 3 éve. Olaszország nagy szerelem, és minden, ami olasz, szintén. Ákoson és rajtam kívül legalább három személyről mondható el ugyanez. Ez a mi kis csapatunk. Minden hétfőn este hatkor tartjuk a szeánszunkat. Érdekes csapat vagyunk, nagy valószínűséggel sosem kerültünk volna semmilyen kapcsolatba egymással (teljesen különböző életet élünk, más életkorú, más problémákkal, más örömökkel élő emberek vagyunk), ha nincs ez a közös szenvedély. Mára összetartó, egymást amiben lehet, segítő baráti társasággá alakultunk.

2009. 03. 28. szombat, hivatalosan munkanap, mindenki dolgozik (engem leszámítva).Oké, semmi probléma, végülis lemegyünk Dorkával, aztán csináljuk a dolgunkat, de legalábbis, amit érünk... A héten vettem Plusban ágyásszegélyeket a virágoskert köré, majd beüzemeljük.

Innen idultam a nap elején...

...és eddig jutottam. Azt hiszem, elég jól látszik, miért is olyan égető a kerítés kérdése, talán ezt kutyás olvasóinknak nem kell magyaráznom.

Sajnos olyan az időjárás mostanság, hogy nem nagyon jutunk el "álom házunkba", de mindezek ellenére, sokat dolgozunk az ügyön. Először is, az általunk készített tervek egészen szépen alakulnak. Napról napra újabb és újabb ötletek pattannak ki a fejünkből, próbáljuk bejárni a tereket, bebútorozni, hogy lássuk, mire mennyi helyünk van. Tologatjuk a falakat, pakolászunk bútorokat. Kár, hogy egyelőre még csak virtuálisan, de majd eljön annak is az ideje, mikor élesben tehetjük mindezt. Addig meg álmodozunk...

A másik, és számomra talán a legfontosabb a kerítés ügye! Ákos munkatársának javaslatára sikerült találnunk olyan kerítést, ami mindkettőnknek tetszik, reményeink szerint strapabíró is lesz, és az ára is egészen elviselhető. Ráadásul nincs is messze! Csak Kozármislenybe kell elmenni érte, ami Pécstől nem messze található! www.drotkerites.hu/ A Tetra Net mellett tettük le a voksunkat, és a családot már lelkesítjük, hogy egy szalonnasütéssel egybekötött kerítésállításra hivatalos lesz mindenki!