Bár még vannak gyenge pontjai a teleknek és a háznak, ami a biztonságot illeti, de most már zárhatóak a kapujaink. Na, nem ez volt a lényeg benne igaziból, hanem az, hogy végre kilinccsel lehessen közlekedni, de az egyik a másik nélkül nem ment...

Közben hétvégén Fickó meglátogatta a lányokat. Ő az a talált magyar vizsla fiú, akiről olvashattatok a blogon. Szerencsére, miután nálunk játszott a lányokkal, nem ment el a faluból (hiába, a szerelem...), így kóborlása végetért. Szomszédainknál szuper helye lett, ha pedig lent vagyunk, akkor jön át és együtt töltik a napot a csajokkal.

Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy mennyire fontos volt nekem a tegnapi nap. Erre vágytam gyakorlatilag az építkezés megkezdése óta... végre visszakapni az udvart! De hogy mindezt ennyire pazar módon, azt nem is gondoltam... A bobcat játszi könnyedséggel, mindössze 2 és 1/2 óra alatt szétdobálta, kiegyenlítette a talajt, amitől most olyan szép és főleg sík területünk lett, hogy az valami csuda! Mivel a mi - most már összevont - telkünk, két külön kis telekből állt, a falu szintje pedig folyamatosan emelkedik az erdő felé, így a két telek között volt egy kis (olyan 30 centi) szintkülönbség. Az előző tulaj ezt próbálta valamelyest összehozni, szerintem egészen jól sikerült is (Ákost ez jobban zavarta), de látva a mostani állapotot, valóban érzékelhető a különbség. Kivitelezőink javaslatára helyben terítettük szét a házból és az alapból kiemelt földet. És ha már ott volt egy ilyen szuper kis gép, akkor egy füst alatt a helyére került a szőlőprés-asztal, illetve a leendő sziklakert egyik elemét adó "fűszervövénykert" alap, valamint elkészült a kocsibeálló is.

Immár sokadszor. Addig is, míg nem tudunk bent haladni a munkáinkkal, muszáj valami mással foglalkozni. Mostanában vissza kell fogjuk magunkat anyagilag, túl sok a plusz költség, nem nagyon marad a hó végére miből kiszorítani a házra valót. Szerencsére most holt szezon van esküvők, ünnepek, családi események terén (csak a karácsonyt éljük még túl…), viszont a folyamatosan növekvő üzemanyagárak még így is visszavetnek majd bennünket az elkövetkezendő hónapokban. Jókor jön a tél… kevesebbet tudunk lemenni, hiszen fűtésünk még nincsen, időzni nem tudunk, ha bejönnek a fagyok, a kertben sem nagyon lehet csinálni semmit.

A kettővel ezelőtti bejegyzésben kifejtettem milyen kapcsolatban vagyok a sittel...de most már kijelentem túl vagyok rajta!

Íme:  Ilyen volt

Áll a ház, érdemi munka most nem történik. Nekünk kell haladnunk a magunk módján. Minden létező szabad percünket erre szánva. Így mára a málna és a szamóca áttelepítését tűztük ki célul. Ezzel felszabadult a fatároló melletti terület, ahová át lehet pakolni a köveket, így már nem lesz útban semmi a markolónak a tereprendezéshez. Na, majd apránként...