A konyha ugyan nincs kész, de azért mégis belevágtunk... Adjon valaki egy munkamentes hetet mindkettőnknek, hogy lent be tudjuk fejezni a dolgunkat! Légyszi! Na, jó, nem álmodozom...

Lassan, lassan, de azért haladunk... a nappalira még két nap kell, aztán már csak a fürdő marad. Jól hangzik, csak közben kint is rengeteg a teendő. Haladni kell ott is, mert ott tényleg szorít az idő. A mínuszokban nem lehet majd felszámolni a kertet, felásni, trágyázni. Rendbe rakni a szerszámost, kaput, utat csinálni, hogy ne nyakig érő sárban kelljen bejárni a házba. Ezeken kívül egy hőszigetelt kutyaházat is beígértünk Bobinak, a szomszéd kutyának, aki a tavalyi télen sikeresen túlélt egy tüdőgyulladást, de még egyszer nem szeretnénk ezt végignézni.

Haladunk, haladunk... mantrázom... közben pedig vendégeink is vannak. Egyre sűrűbben. Néha már zsong a ház, és ez jó! Legalábbis én ezt szerettem volna mindig...

Talán... A meszelés majdnem készen van, hétvégén még a gerenda alatti részt kell megejteni, addigra kiszárad a glett. Méretre vágjuk a gerendát a sparhelt fölött, teljesen be fog nyúlni a a falhoz, így lesz több pakolós helyünk. A mosógépet bekötötte Ákos, úgyhogy nem kellett haza hozni az ágyneműt, törölközőket, ez igazán örömteli. A mosogató csaptelepéből még nem jön a víz, de a benne lévő már lefolyik, úgyhogy ott tudtam elmosogatni (vízet a sparhelten melegítettem hozzá). A főzőlap megjött, a tálaló teteje is készen van, mindegyiket el kell hozni a héten. Szépen lassan összeáll ez is.

Mindeközben hétvégén tovább folytatódott a szigetelés, vakolás. Ha jövő hétvégén nem is készül el véglegesre, a következőn már biztosan. Füvet is kellett nyírni (ki gondolta volna ezt egy hónapja, a szárazság kellős közepén), és ha már ott ténykedtünk a kertben, leszedtük a zöldbabot (újabb 3 levesnyi lett a mindösszesen 10-12 tőn) és elégettük az újabb adag összegyűlt szemetet.

...avagy a sparhelt.

Akkor kaptam kedvet hozzá, mikor 2003. őszén először jártunk kint Gyimesben. Igaziból az egész kint tartózkodás nagyon mély nyomot hagyott bennem, mintha egy időutazáson vettem volna részt, ugyanakkor bizonyította, hogy mennyire szépen, egyszerűen lehet élni ma is. Anna néniéknél a nyári konyhában és a házban is van sparhelt. Mivel a nap nagy részét a nyári konyhában töltik, ami egy egyszerű kis fa építmény, így ott folyamatosan megy, míg a házban csak estére gyújtják be. Olyan finom bablevest, olyan egyszerű és nagyszerű ételeket nem nagyon ettem azóta sem máshol, mint ott.

A szeptember a szarvasbőgés ideje Óbányán. Gyakorlatilag egész nap bőgnek a bikák. Látni nem látjuk őket, de halljuk, hol közelebbről, hol távolabbról. Ezen a hajnalon olyan közelről szólt a bőgés, hogy én már a paták kopogását is hallani véltem az aszfalton... Rohantam ki, hátha sikerül elcsípni valahol, de nem jött össze... a videó se adja vissza azt a hangerőt, ami ott volt, de azért még így is megvan a hangulata, állítsátok jó hangosra a hangerőt...

Ma volt az első nap, hogy nem hallottunk bőgést, lassan itt az október...

Na? A három évvel ezelőtti állapothoz képest? Nézzetek csak a jobb felső sarokba... ;)