Aki egyszer eljön hozzánk, azt bizony megfertőzzük. Ez a legtöbb esetben nem jelent túl jót, de mi örülünk ennek. A mi fertőző betegségünk nem beteggé, sokkal inkább nyugodttá, boldoggá tesz. Persze lelassítja az embert, mint minden betegség, de a hozzánk érkezők esetében sokszor pont ez a cél.

Újabb barátaink jöttek el velünk megnézni, min is szorgoskodunk mi tulajdonképpen. Ugyan csak néhány órát voltunk lent, mégis tartalmas kikapcsolódásnak bizonyult, miközben mi is elvégeztük a tervezett munkáinkat. A túraútvonal az elsőre szokásos Óbánya - Kisújbánya szakasz, ami ebéd után még szépen belefér.

Még vannak barátaink... fertőzünk tovább...

Igen… összeült a családi kupaktanács, és úgy döntöttünk, apa meg én (kutyagyerekek arcán nem látszott semmi, ami arra utalna, hogy ők ne így gondolnák), hogy ne siessünk! A terveket hétvégén véglegesítettük, szóval már tényleg csak Lillán múlna, illetve Pécsvárad Műszaki Osztályán, de valahogy mégis azt érzem, hogy várnunk kellene. Nem tudom, hogy ez női megérzés, vagy mifene, de érzem, hogy jobban tesszük, ha nem sietünk. Sikerült erről meggyőznöm Lillát is, Ákit is. Még mielőtt bárkinek olyasmi gondolata támadna, nem, nem vagyok betoji alak, sőt! Vérbeli kosként mindent akarok és az azonnal is már régen későn van! Ettől olyan furcsa ez az egész. Nem rossz érzés ez, csak szokatlan. Tőlem mindenképpen.

Régen jelentkeztünk, de az élet nem áll meg... bejegyzés folytatása

Nem tudom, mi okból (lenne ilyen méret korlát?), de nem engedte tovább tölteni a képeket az előző bejegyzéshez, úgyhogy itt folytatom...

Zajlanak az események – 2010. március 11-i gondolatok

Olyan nincs, hogy ne legyen semmi, nálunk meg különösen nem… állandóan megy a pörgés. Mostanság éppen a lakástakarék-pénztárhoz tartozó hitelünk ügyében rohangált Ákos nagyon sokat, közben én lerottyantam, az idő is vacakol, úgyhogy néha kezdem úgy érezni, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj. A már most látható programjaink és az eddigi időjárás miatt, az előre eltervezett márciustól június végéig tartó bontási és előkészítési munkálatokra szánt idő összesen tíz hétvégére redukálódott, és ebben még nincsenek benne a nem várt események. Pedig nagyon sokat vártam ettől a hétvégétől is, mert végre három nap egyben, nagyon jól lehetne haladni, de a tavasz csak nem akar ideérni… Egy hete állnak a garázsban az egyik virágküldő cégtől vásárolt növényeim, és várják, hogy végre a helyükre kerüljenek, azokat is szerettem volna elültetni. Jövő hétre már mondja a jó időt, de ki tudja, bírják-e addig, illetve az a hétvége is éppen pont olyan hétvége, mikor persze program van…