Háromnapos ünnep, és végre az idő is tavaszi... legalábbis ideig-óráig, de ezt muszáj kihasználni. A sok eső jót tesz a növényeknek, fűnek és sajnos a gaznak is. Így az első két nap rendkívül dolgosan telt, fűnyírás, kiskert és az utcafront rendbetétele. Első nap anyu és apu csatlakozott hozzám, de az eső két óra után feladásra kényszerített bennünket, másnap már csak anyuval mentünk, viszont elképesztően sokat haladtunk, így a harmadik napon már csak a pihenés maradt. Na, nem mintha nem lehetne csinálni mindig valamit, de újfent barátokat vártunk. Most Hácskó és Norbi  csatlakozott első alkalommal, de azt hiszem, ők sem utoljára.

Lassan eltelt másfél év azóta, hogy lejárunk, miénk a ház, mégis úgy tűnik, most kezdi elhinni mindenki a környezetünkben, vagy most kezdik el komolyan venni, amit mi az elejétől kezdve tudunk, hogy ez egy más világ, jó lemenni, jó lent lenni, és itt lesz a mi házunk. Mindenesetre örülök, hogy egyre többen kíváncsiak ránk, és érzik át velünk együtt mindazt a jót, amit Óbánya adhat.

Mikor elegem van a világból, az emberekből megnézem a saját blogunkat, és menekülök legalább fejben... Múlt csütörtökön ennél már többre volt szükség. Munka után egyszerűen MUSZÁJ volt lemenni!

Ákos már régóta tervezi, hogy veszünk egy fűnyírót, de megmondom őszintén, nem nagyon jutottunk dűlőre. Áramunk nincs, a benzinmotoros gépek nagyok, hangosak és jó drágák, így alternatívaként bedobtam a Gardena suhanóját. Régről voltak emlékképeim, nagypapámnak volt ilyen típusú fűnyírója. Gyerekként mi szerettük, mert mi is használhattuk, akár naponta is, ha úgy tartotta kedvünk, de az igazat megvallva, nem sokat ért. Szóval, beszélgettünk fűnyírókról, lehetőségekről. A vége az lett, hogy megbíztuk a volt falugondnokot, hogy legalább havonta egyszer nyírja le az udvart. Ez rengeteget számított, nem úgy kellett lemennünk minden alkalommal, hogy rettegtünk, mi vár ránk...