2009. augusztus 6. csütörtök

Ma reggel a kiterjedtebb rokonság és a szűkebb család egy része elindult Százhalombattára, hogy egy kenu túra keretében szépen lejöjjenek Paksig. Mi, az itthonmaradottak pedig úgy gondoltuk, nem maradunk ki a jóból mi is kirándulunk, csak mi szárazföldön.

Így aztán Ákossal elindultunk reggel előkészíteni a terepet az ebédhez, meg dolgunk amúgy is mindig akad, úgyhogy addig is ment a faaprítás, fűnyírás.

A menü a múltkor oly remekül bevált szalonnás, kolbászos lecsó. Ehhez vettünk reggel Bonyhádon, a központban lévő szenzációs pékségben egy francia félbarna parasztcipót.

Nyári zivatarban készítettük elő a tüzet, szeleteltem a hozzávalókat a nagy diófa védelmében, de mire elállt az eső, a társaság többi része be is szaladt 1 órára. Amíg a lecsó egy utolsót rottyant, megmutattuk a telket, az épületet.