2009. augusztus 6. csütörtök

Ma reggel a kiterjedtebb rokonság és a szűkebb család egy része elindult Százhalombattára, hogy egy kenu túra keretében szépen lejöjjenek Paksig. Mi, az itthonmaradottak pedig úgy gondoltuk, nem maradunk ki a jóból mi is kirándulunk, csak mi szárazföldön.

Így aztán Ákossal elindultunk reggel előkészíteni a terepet az ebédhez, meg dolgunk amúgy is mindig akad, úgyhogy addig is ment a faaprítás, fűnyírás.

A menü a múltkor oly remekül bevált szalonnás, kolbászos lecsó. Ehhez vettünk reggel Bonyhádon, a központban lévő szenzációs pékségben egy francia félbarna parasztcipót.

Nyári zivatarban készítettük elő a tüzet, szeleteltem a hozzávalókat a nagy diófa védelmében, de mire elállt az eső, a társaság többi része be is szaladt 1 órára. Amíg a lecsó egy utolsót rottyant, megmutattuk a telket, az épületet.

Ebéd után hátrahagyva Ákost és a házat, elindultunk a Kisújbánya felé vezető úton. Az viszonylag lankás, teli hassal, gyerekekkel igazán ideális terep.

Mire visszaértünk, a kivágott cseresznyefából....

ez maradt...

Hogy mikor fogunk begyújtani vele a kemencébe, vagy a kályhánkba, még egyelőre sejtésünk sincs, de legalább addigra jól kiszárad a fa.

                                                                 *

2009. augusztus 7. péntek

Mai feladat: romeltakarítás a tegnapi ebéd után, fűnyírás befejezése, a két hetes lent lét és a három hetes szabadság emlékeinek elraktározása, hogy kitartson télig, mikor újra szeretnénk egy pár napot eltölteni lent. Jönni persze jövünk majd, és a villámlátogatások is nagy élmények minden alkalommal, de azért ez az időszak maradndó nyomot hagyott az életünkben... ha eddig bármilyen kétség felmerült bennünk, most már biztosan tudjuk, hogy ez volt eddigi életünk egyik legjobb döntése.

Délelőtt indultunk, de menetközben úgy döntöttünk, használjuk ki az utolsó napjainkat, így ellátogattunk Püspökszentlászlóra.

Püspökszentlászló

A település a nevét, a legenda szerint Szent László királyról kapta, aki egy alkalommal ezen a vidéken vadászott. A bölény-vadászat közben hirtelen vihar tört ki, a király egy remetebarlangban húzódott meg, megmeneküléséért hálából egy kis kápolnát építetett. Ez az építmény lett a település alapja. Ebben az időben, /a XI. században /, már állott Pécsváradon a Szent István által építetett bencés monostor. Nincs dokumentum arra vonatkozólag, hogy Püspökszentlászlón is állt volna bencés kolostor, mindenesetre bizonyos, hogy ebben az időben a Zengő északi oldalán éltek remeték.

A település megnevezése egy 1235-ös II. Endre királyunk által kiadott adománylevélben szerepelt először, mint " Szent László egyháza ". A király ezt a birtokot adományozta Bertalan pécsi püspöknek.

1721-es dokumentum alapján romtemplomként említi az első kis kápolnát. Ebben az időben telepedett le Fr.Joannes Reinhard Uhl, aki rendtársaival 1725 körül az első kápolna romjaiból újabb kis templomot emelt a faluban. Ez volt a második Istenháza a területen. Nagyon sok remete telepedett le a romtemplom körül.

1760-As években a német telepítések eredményeként már 120 főnyi lakossága volt Püspökszentlászlónak. A lakók kérésére és segítségével 1797-ben felépítették a harmadik / jelenleg is álló/ templomot, későbarokk stílusban. Építtetője: Gr. Eszterházy Pál László püspök aki korábban pálos szerzetes volt, ezzel egy időben egy püspöki nyaralónak álcázott kolostort is építetett. A nyaralókastély késő barokk, copfstílusban épült. Az álcázás oka az volt, hogy II. József a "kalapos király" 1786-ban feloszlatta a magyar szerzetesrendeket, így sok szerzetes lakhely nélkül maradt, ez történt a Pécs melletti Jakabhegyen élő pálosokkal is.

Valójában nem költöztek ide a szerzetesek, és Eszterházy püspök halála után 100 évig még nyaralónak sem használták a kolostort, hiszen Nádasdon a budai országút mentén Klimó György által épített és télen is lakható püspöki nyaralóház állott. A múlt század utolsó évtizedeiben Hettyey Sámuel püspök hozatta rendbe a nyaralókastélyt. A Hettyey korszak volt a szentlászlói nyaralókastély virágkora. Ekkor épült a kastély főbejárata fölé kiugró erkély is. A kastély klasszicista homlokzatát három püspök címere ékesíti, akik a legtöbbet tették az épületért és környezetéért. Hettyey püspök idején állítottak emlékszobrot a település névadójának, Szent Lászlónak, a szobrot 1903-ban pécsi műbádogos Csukás Zoltán készítette.

Mindhárom címert a világhírű Zsolnay - gyár készítette pirogránitból. A címereket 1910 ben már gr. Zichy Gyula püspök helyeztette el a nyaraló homlokzatára.

A nyaraló körül 1898-ban Hettye Sámuel püspök 6 kh. területet parkosíttatott. A parkban különleges fákat, díszbokrokat ültetett, amelyet alácsöveztetett, hogy a fákat öntözni lehessen. Ez ma arborétumként működik, a látogatók előtt is nyitva áll. Összesen 84-féle különleges fa- és cserjefaj népesíti be a világ minden részéről, némelyikük több száz éves. A 20. század elején Zichy Gyula pécsi püspök az arborétum mellett vadasparkot is létesített dél-európai dámszarvasokkal, ezeket azonban az első világháború után a megszálló katonák elpusztították.

A II. világháborút követően, 1946-tól a dombóvári Orsolyita apácák kapták meg, akik bentlakásos polgári iskolaként működtették 1948-ig. Ezt követően pár évig turistaházként is működött. 

1954-Ben Virág Ferenc püspök az egyházi szeretet szolgálatnak adta át hasznosításra. Így lett az 1950-ben feloszlatott női szerzetesrendek idős és beteg tagjainak Szociális Otthona.

Legendák, hagyományok

Egy leírás szerint Püspökszentlászlón csak egy oldalon sütik a palacsintát. Ennek az az oka, hogy a meredek völgyoldal miatt az egyetlen utcának csak egy oldala van.

Európa egyetlen, így a maga nemében páratlan, csak férfiak számára szóló zarándoklatának története a falubeliek szerint az első világháborúig nyúlik vissza. Akkor fogadta meg néhány környékbeli katona, hogy amennyiben épségben hazatérnek, minden húsvét vasárnap hajnalban felmennek a Zengőre, és a csúcs közelében lévő kereszt mellett imádkozva várják a napkeltét, és egyben Jézus feltámadását, vagyis az Úr bárányának eljövetelét. Innen származik a zarándoklat elnevezése is. A fogadalomból hagyomány lett, melyet azóta számos legenda sző át. A zarándokok több helyről szoktak indulni, kisebb csoportokban, lényeg, hogy a napkelte már a keresztnél érje őket. Ez a „Bárányles”. Az asszonyok és leányok sajnálják, hogy nem vehetnek részt ezen a rendezvényen. Így viszont lesz, aki meleg reggelivel várja a fáradt zarándokokat reggel.

A Zengő mondája

A Zengő tövében, a mai Püspökszentlászló helyén élt valamikor régen egy fiatal pásztor a feleségével és karonülő kisfiával. Amikor vasárnaponként megszólalt a kápolna harangja, az asszony már indult, kisfiát is vitte magával. Az ura ilyenkor is kihajtott a hegyoldalba, ott őrizte a nyáját, mert még nappal sem lehetett magukra hagyni a legelésző állatokat.

Egyszer úgy tavasz táján, amikor elolvadt a hó, közeledett a húsvét, s éppen virágvasárnapja volt, szokatlan dolog történt. A harang szavára nem az asszony jött a kisfiával a kápolnához, hanem a pásztor. Az asszony pedig kapaszkodott fel a hegy oldalán, ment a nyáj után, karján a kisfiával. A pásztor nem kérdezgette a feleségét, hogy miért akar mindenáron fölmenni a hegyre, és miért éppen virágvasárnap. Nem is mondta volna meg az senkinek, még az urának se, mert igen nagy dologra készült.

Egyszer talán már egy esztendeje, amikor az ura helyett ő vigyázott a nyájra, nagyon szomorkodott, hogy miért is kell nekik itt élni a vadonban, szegényen, távol az emberektől. Amint így töprengett magában, hirtelen mintha a föld mélyéből bukkant volna föl, megjelent előtte egy tündér, és így szólt:

– Én vagyok a hegy szelleme. Ha gazdag akarsz lenni, figyelj a szavamra. Ez a hegy minden esztendőben egyszer, a virágvasárnapi mise alatt megnyílik. Megmutatja rengeteg kincsét, ha akkor fönn leszel a hegy tetején.

Mielőtt az asszony megszólalhatott volna, a hegy szelleme eltűnt éppen olyan hirtelen, mint amilyen váratlanul megjelent. Nem is tudta, hogy valóság volt-e a szokatlan látomás, vagy talán álmodott. Nem is szólt róla senkinek, csak várta, várta egyre türelmetlenebbül a virágvasárnapot.

Ez is elérkezett. Az asszony nem törődött se a birkákkal, se a pásztorsággal, semmivel, csak ment, futott karonülő gyermekével a meredek hegyoldalon, hogy időben feljusson a tetőre.

Alighogy felért, lenn a völgyben harmadszor szólalt meg a harang, kezdődött a vasárnapi mise, s ebben a percben a Zengő lassan megnyílt. A hasadékban arany, ezüst, ragyogó gyémánt, szikrázó drágakő csillogott. Az asszony csak ámult-bámult, és ment mindig beljebb, mindig mélyebbre. Letette gyermekét, és mohón kapkodott a kincsek után. Teleszedte kötényét, a kezében is kincsek voltak. Szaladt kifelé. Rohant, hogy a drágaságokat a hasadék szélén lerakja, és utána majd visszaszaladjon a gyermekért. De éppen hogy kiért a szakadékból, a völgyben véget ért a mise, a hegy ismét megmozdult és bezárult, s a kisfia eltűnt a szeme elől a hegy gyomrában.

Gazdag volt hát, mert a sok kincs ott hevert a lábainál, de elvesztette legnagyobb kincsét, egyetlen gyermekét. Haza sem ment, csak járt körös-körül a hegyen, kereste a nyílást, ahol bejuthatna a hegy belsejébe elveszett gyermekéért. Ruháját ronggyá tépte a tüske, foszlányai lobogtak a szélben. És egyre csak sírt, zokogott, sikoltozott, míg meg nem őrült teljesen. A fák pedig megsajnálták és vele sírtak, vele zengtek fájdalmában.

Szeles, viharos időben még ma gyakran hallani, ahogy a morajlik, zeng az egész hegy. Azt mondják, a pásztorasszony szelleme kísért ilyenkor.

                                                                 *

“Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.”

Márai Sándor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.