Bevallom azt hittem, hogy május ilyenkorra már régen túl leszünk az alapozáson, pedig a munkámból adódóan már megtanulhattam volna, hogy a hivatalok nem szeretik a kapkodó embereket (csakúgy, mint a mezőgazdaság – szokta volt mondani apukám). Pedig hát a kapkodástól nem kicsit vagyunk messze, éppen megállapítottam, hogy felettébb kényelmesen és főleg HIGGADTAN állunk hozzá ehhez az egész építkezés dologhoz. Ennek nagy valószínűséggel az az oka, hogy nem az építkezés kellős közepén lakunk (ilyen is volt már, és szó se róla, azt nem kicsit viseltük nehezen), meg különben sem sietünk, ismerjük az anyagi kereteinket, ezt nem fogjuk befejezni idén akkor sem, ha a fejünk tetejére állunk. Így aztán az, hogy másfél hónapja ül a földhivatal a telekösszevonásunkon (amire egyébként, mint kiderült lassan egy hónapja kiadták az engedélyt, csak nem értesítettek róla sem minket, sem az ügyvédet!!! -> agyrém a köbön…), és hogy arra várunk, hogy végre hatályos legyen már az építési engedélyünk, már szinte fel sem tűnik… egy dolog zavar ebben az egészben, hogy egy ásónyomot nem ejthetünk addig a területen… de mivel május 9-re ígérték a jogerős építési engedély postázását (az ismerve a hivatalokat és postát, kb. 16-ra ide is ér), így úgy döntöttünk, kijelöljük az alapot!

vagy legalábbis megpróbáljuk elnyomni egy igazán mutatós kis kavicsszegéllyel. Szerintünk nagyon jól néz ki, reméljük a funkcióját is ellátja majd hosszú távon.

Alcím: megvannak az ablakaink...

Ez az a tétel, amit egyáltalán nem kalkuláltunk bele a költségvetésbe idén. Aztán úgy alakult, hogy tessék már itt is vannak! Pontosabban már nem is itt, hanem restaurátornál. De a történet:

Állandó építőanyag keresgélésben vagyunk, kutatunk...Az nagyon fontos volt a ház tervezésénél, hogy olyan anyagokat használjunk fel, amik minimalizálják a fenntartás költségeit. Például emiatt terveztünk még 10 centi lélegző szigetelést az amúgy is 50 centis falakra. Hasonlóan fontosak voltak a település előírásai. Ennek a kettőnek az összehozása pedig vagy egy halom kompromisszumot jelent egyik vagy másik rovására, vagy akkora rakás pénzt kíván, amivel mi nem rendelkezünk. A harmadik lehetőség pedig, hogy legalább ott spórolunk, ahol tudunk kompromisszumok nélkül. Így aztán keressük azokat a bontott építőanyagokat, amik jó állapotúak és jó áron vannak. Így sikerült  megszereznünk a 7 darab dupla kétszárnyú ablakunkat 43.000 forintért belső spalettával együtt! Igaz, hogy Csákvárra kellett érte elmennünk, de legalább így megismertük a történetüket is. Szóval az ablakaink a csákvári uradalom egyik házából valóak. Az ott dolgozó kiszolgáló személyzet egyikének otthonából. Éppen most újítják fel a házat, és mivel ők állandó ott tartózkodásra készülnek, így új nyílászárókkal pótolják a régieket. Az ablakok egyébként nagyon jó állapotban vannak, talán egy-két külső szárnyat kell majd javítani. Most átadtuk egy restaurátornak őket, ha minden igaz, akkor egy vegyszeres maratáson már túl vannak. A maratásra 50-60.000-ot ígértek. Erre jön még rá az asztalos munkadíja. Ha összességében még 150.000 Ft-ot rá kell költenünk, akkor is körülbelül negyedébe kerültek az ablakaink, mint azt eredetileg elképzeltük. És ami a legjobb, hogy ezek garantáltan olyanok, amiket előírtak! Így csak a két bejárati ajtót kell megcsináltatnunk. Ezeket viszont tényleg csináltatjuk, mert ide teljesen egyedi elképzeléseim vannak a szükséges kutyaajtókkal...

Most már hetek óta látni a piacon, vesszük is minden alkalommal, legalább két csomagot mindig. Készült már belőle pesto, saláta, esszük kacsazsíros kenyérhez és csak magában is. Orfűn nyáron voltunk (részletek itt), és teljesen beleszerelmesedtünk a Kemencés Udvarba. Hamar hírét vettük, hogy a medvehagyma fesztivált is itt rendezik, így nem is volt kérdés, hogy lemegyünk. És mint nyáron, így most sem csalódtunk. Igazi kirakodóvásár, jó hangulat, finom ételek, helyes programok. Sokat ugyan nem időztünk, mert eleve későn indultunk a kőművesünkkel folytatott szakmai megbeszélés miatt (hű, de komolyan hangzik, kérem szépen…), de legalább eredményes volt a dolog, három hét múlva ássuk az új rész alapját… hurrá! Amit még menetközben gyorsan elrendeztünk, az a kerítés melletti kavicságy alapanyagának a beszerzése. Bonyhád világváros, rá kell jönnöm minduntalan, hiszen ahol ott az Aranycipó és még kulé kavics is van, az nem lehet más! Szóval gazdagodtunk két köbméter kaviccsal, már csak az ágyásszegélyt várjuk, és készen lesz teljesen a kerítés! Na, mondjon valaki ennél jobb hírt! És hogy tovább fokozzuk az eredményességet, gazdagodtunk nagyon helyes kis mécsestartókkal mindegyik leendő szobába, friss kecskesajtokkal és egy nagy kosár friss medvehagymával!

Végre megérkezett! ...4 hónap után...de megjött!