vagy legalábbis megpróbáljuk elnyomni egy igazán mutatós kis kavicsszegéllyel. Szerintünk nagyon jól néz ki, reméljük a funkcióját is ellátja majd hosszú távon.

Igen, igen! Ez már majdnem a vége… maga a kerítés tulajdonképpen készen van, mindenhol a szép új áll, még két dolog van hátra, valami szép, és mindenképpen természetbe olvadó zománcfestéket keresni a szomszéd felöli fémoszlopok lefestéséhez, illetve szintén ezen az oldalon a kerítés tövébe kavicságyat terveztem, hogy ne csapjon fel, és nőjön bele a gaz a kerítésbe. Meg hát sokat lendítene a fűnyírás sebességén is…

Nagyon komoly ütemtervet találtunk ki tegnap hazafelé a kocsiban. Húsvétot leszámítva minden hétvégére beterveztük azokat a munkákat, amiket még el kell végeznünk a kertben. És hogy miért a kertbe tervezzük a munkáinkat még mindig? Bizony, az engedélyünk még mindig várat magára! Utolsó határidőnek május 8-át adtuk a hatóságoknak, ugyanis addig tartanak ki a kerti munkálataink… Ez alatt meg kell érkezni az engedélynek, le kell telnie a fellebbezési időnek, és az építkezés megkezdése előtti bejelentési határidőnek. Ez annyit jelent, hogy ha a héten nem jön meg az engedély, akkor borul a mutatvány… Amíg ezek a körök viszont nem futnak le, még csak el sem kezdhetjük ásni az alapot! Tiszta agyrém…

Addig is itt vannak a hétvégi képek, köztük néhány tetszetős Sieberztől származó nárcisszal, aminek csodájára jár az egész falu. 

Igyekszem a lehető legtöbbet írni arról, milyen érzéseink vannak Óbányával kapcsolatban, arról, hogy milyenek a rövid és hosszú távú terveink, mik az álmaink. Mi érezzük és átéljük ezt, hiszen nincs nap, hogy ne lenne beszédtéma közöttünk. Ha lemegyünk, állandóan méricskélünk, számolunk, ha itthon vagyunk, akkor rögzítjük az adatokat, tervezünk, virtuálisan tologatunk, berendezünk.

Most jutottunk el odáig, hogy talán sikerült minden fontos kérdésben kompromisszumra jutni. Na, nem mintha ez annyira nehezünkre esne, a probléma általában azért van, mert mindig újabb és sokkal jobb ötletek jönnek elő, ezzel felrúgva az előzőeket…

Mikor elegem van a világból, az emberekből megnézem a saját blogunkat, és menekülök legalább fejben... Múlt csütörtökön ennél már többre volt szükség. Munka után egyszerűen MUSZÁJ volt lemenni!

Ákos már régóta tervezi, hogy veszünk egy fűnyírót, de megmondom őszintén, nem nagyon jutottunk dűlőre. Áramunk nincs, a benzinmotoros gépek nagyok, hangosak és jó drágák, így alternatívaként bedobtam a Gardena suhanóját. Régről voltak emlékképeim, nagypapámnak volt ilyen típusú fűnyírója. Gyerekként mi szerettük, mert mi is használhattuk, akár naponta is, ha úgy tartotta kedvünk, de az igazat megvallva, nem sokat ért. Szóval, beszélgettünk fűnyírókról, lehetőségekről. A vége az lett, hogy megbíztuk a volt falugondnokot, hogy legalább havonta egyszer nyírja le az udvart. Ez rengeteget számított, nem úgy kellett lemennünk minden alkalommal, hogy rettegtünk, mi vár ránk...