Igyekszem a lehető legtöbbet írni arról, milyen érzéseink vannak Óbányával kapcsolatban, arról, hogy milyenek a rövid és hosszú távú terveink, mik az álmaink. Mi érezzük és átéljük ezt, hiszen nincs nap, hogy ne lenne beszédtéma közöttünk. Ha lemegyünk, állandóan méricskélünk, számolunk, ha itthon vagyunk, akkor rögzítjük az adatokat, tervezünk, virtuálisan tologatunk, berendezünk.

Most jutottunk el odáig, hogy talán sikerült minden fontos kérdésben kompromisszumra jutni. Na, nem mintha ez annyira nehezünkre esne, a probléma általában azért van, mert mindig újabb és sokkal jobb ötletek jönnek elő, ezzel felrúgva az előzőeket…

A kertben idáig is tudatosan, tervszerűen dolgoztam (ebben 90%-ban szabad kezet kapok), de az azért hozzátartozik, hogy nagyon kevés tapasztalattal, elsősorban atyai, de anyai tanácsokkal is. A hosszúhétvégét viszont arra szántam, amellett, hogy pénteken ültetést rendeztünk, hogy mindezt dokumentáljam is. Így egyrészt látom, miket és hova ültettem idáig, másrészt az is tökéletesen látszik, hogy minek mennyi hely jut a későbbiekben.

Az alapkoncepció az, hogy ne egy szabályos kertünk legyen (arra ott lesz a két kis virágoskert elöl a ház mellett), hanem az erdő szerves részeként működjön úgy, hogy a patak is szerepet kapjon benne. Keresgélem, mik a helyben is honos fajok, ehhez mérten folyamatosan nézem a kertészeti árudák kínálatát, olvasom a növények jellemzőit, melyek azok, amiket integrálni tudnánk. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor valami olyasmit szeretnék, mint a Kerti napló tulajdonosaié, Katáé és Tamásé. Persze nincs akkora helyünk, és nem értünk (nem is fogunk úgy érteni) a kerthez, mint ők, de időnk van, próbálkozunk.

A másik fontos szempont, hogy a falusi környezetbe maximálisan illeszkedjen. Óbányán elég nyitottak a porták. Nincsenek magas, zárt kerítések, szabadon benézhet bárki a másik telkére. Az udvarok hagyományos elrendezésűek. Elöl és a ház jobb oldalán virágoskert, mindig az éppen szezonális virágokkal, hátrébb a gazdasági épületektől kezdődően kis konyhakert, gyümölcsfák, ha nincs a házhoz szemközti gazdasági terület. Ennek megfelelően a ház jobbján mindenképpen marad a rendezett kis virágoskert, amit szépen lassan átvezetünk egyre magasabb bokrokkal a kert hátsó része felé, ahol aztán „összeér az erdővel”. 

A ház bal oldalán viszont bokrokkal indítunk. Ennek végtelenül egyszerű oka van. Én. Mindig is úgy képzeltem el, arra vágytam, hogy a fakerítésen kihajol egy orgonabokor, amely májusban ontja lila virágait, illatozik, és bárki szakajthat belőle egy ágat. Hogy az idilli elképzelésem ne csak pár hétig tartson egy évben, így rögtön utána nyári orgonával folytatjuk a sort. A házban az első helyiség a tisztaszoba, azaz a háló lesz. Ablakai az utcafrontra néznek majd, a bal oldalra nem terveztünk ablakot, így fényt nem vesznek el sehonnan. Ami a ház tájolását illeti, ez éppen az észak-keleti rész, a nap viszonylag gyorsan elvonul innen, nem is nagyon érné meg alacsony növények beültetésével fáradozni. Ahol már több napfény is éri ezt az oldalkertet, ott szépen átváltunk egyre alacsonyabb növényekre, virágokra, majd ismét egyre magasabbakra, hogy összeérjen a hátsó résszel. A ház lelke a konyha, amit mindössze egy ajtó fog elválasztani a terasztól, így az amúgy sem kicsire tervezett konyha-étkező (20 nm) a nyári időszakban még tovább bővíthető ugyanennyivel.

Ennek a résznek a kíváncsi szemek elől mindenképpen védettnek kell lennie, így a szomszéd felöl virágzó sövény zárja majd el. A déli és nyugati oldalon nyitott lesz, mindenhol kellő helyet hagyva, hogy betaláljanak a napsugarak. Ezeken az oldalakon messzebbre terveztem növényeket. A teraszt és a ház körüli utat bontott téglából szeretném burkolni, ami elmegy egészen hátra a patakig, de még előtte egy tűzrakóba torkollik. A gyümölcsöshöz és a pataknál csak szórt köves utat képzeltem el, hiszen télen nem sok dolgunk lesz ezeken a vidékeken, takarítani nem kell.

Valami ilyesmi lesz... jó sűrű aljnövényzettel, a ház jobbján pedig füves területtel (csak hogy legyen hol tollasozni, meg a kutyákkal labdázni).

Készítettem 1-2 képet a hétvégi ültetésekről. Ha minden jól megy, akkor pár év múlva már a házunk ban nézem vissza ámuldozva, hogy te jó ég, milyen kis kopaszok voltunk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szomszéd felöli kerítés mellett csak úgy kibújt a krizántém. Azóta itt illatozik egy része a vázában az asztalon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A ringló...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pampafű...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bőrlevél...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árnyék liliom...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az oldalkert...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kerítés mentén végig borostyánt ültettünk. Idő, amíg befutja a kerítést, de idővel majdcsak elérjük a célunkat, és szépen takar...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az őszi virágoskert. Meglepő módon kopasz, ami nem volt jellemző a többi évszakban, így ez már rám vár, hogy olyan növényeket ültessek bele, amik majd ősszel is színesítik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.