Mikor elegem van a világból, az emberekből megnézem a saját blogunkat, és menekülök legalább fejben... Múlt csütörtökön ennél már többre volt szükség. Munka után egyszerűen MUSZÁJ volt lemenni!

Ákos már régóta tervezi, hogy veszünk egy fűnyírót, de megmondom őszintén, nem nagyon jutottunk dűlőre. Áramunk nincs, a benzinmotoros gépek nagyok, hangosak és jó drágák, így alternatívaként bedobtam a Gardena suhanóját. Régről voltak emlékképeim, nagypapámnak volt ilyen típusú fűnyírója. Gyerekként mi szerettük, mert mi is használhattuk, akár naponta is, ha úgy tartotta kedvünk, de az igazat megvallva, nem sokat ért. Szóval, beszélgettünk fűnyírókról, lehetőségekről. A vége az lett, hogy megbíztuk a volt falugondnokot, hogy legalább havonta egyszer nyírja le az udvart. Ez rengeteget számított, nem úgy kellett lemennünk minden alkalommal, hogy rettegtünk, mi vár ránk...