Igyekszem a lehető legtöbbet írni arról, milyen érzéseink vannak Óbányával kapcsolatban, arról, hogy milyenek a rövid és hosszú távú terveink, mik az álmaink. Mi érezzük és átéljük ezt, hiszen nincs nap, hogy ne lenne beszédtéma közöttünk. Ha lemegyünk, állandóan méricskélünk, számolunk, ha itthon vagyunk, akkor rögzítjük az adatokat, tervezünk, virtuálisan tologatunk, berendezünk.

Most jutottunk el odáig, hogy talán sikerült minden fontos kérdésben kompromisszumra jutni. Na, nem mintha ez annyira nehezünkre esne, a probléma általában azért van, mert mindig újabb és sokkal jobb ötletek jönnek elő, ezzel felrúgva az előzőeket…

Mikor az íriszeket vettük Anyuval, megígértük magunknak, hogy visszatérünk a sásliliomok virágzásakor is egy nagyobb beszerző körútra. Figyelgettük itthon a kerteket, utcákat, és mikor felfedeztük, hogy itthon megindult a virágzás, akkor már készülődtünk rá. Lélekben. Mert ami itt virágba borul adott napon, az odalent a hegyek között jó két hét múlva kezdi csak bontogatni szirmait.

Lassan elérkezettnek láttuk az időt, hogy "csak csajok" kirándulás keretén belül megejtsük a virágvásárlást.

2009. 06. 16. kedd

Előzetes érdeklődés után megtudtuk, hogy a kedd az a nap, mikor a polgármester úrat el lehet érni a településen hivatalos minőségében. Így egy gyors szekszárdi kertészeti árudai vásárlás után már mentünk is a kis falunkba, hogy még elcsíphessük.

Közel egy órás megbeszélés után sok mindent megtudtunk a településről, például hogy milyen belső szabályok vonatkoznak az itt élőkre. Ezekből azért akad néhány, hiszen mégiscsak egy nemzeti parkról beszélünk (zajrendelet, parkolási rend...)! Megtudtuk azt is, melyik problémával kihez kell fordulnunk, és mondhatom, igazán összetartó kis településnek néz ki innen kívülről.

A polgármesteri vizit után kis kertészkedést terveztem, illetve a budin terveztünk még némi alakítást. Igazán nem akartunk sokat tenni, csak egy kicsit érezni, hogy dolgozunk a MIÉNK-ért.